Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A felosztott birtokkal kapcsolatos viták
A községi földigénylő bizottság ugyanakkor a 100 holdon aluli rész felosztását is kérte az Országos Földbirtokrendező Tanácstól. 118 Az OFT a bizottság kérelmét elutasította. Indoka az volt, hogy az 58 igényjogosultból 51 volt a törpebirtokos, ezért csak birtokkiegészítésre szorultak. A kiosztott föld 121 kat. hold szántó, 2 hold házhely és a községnek juttatott 62 hold legelő volt. A községi földigénylő bizottság ezután azzal a kéréssel fordult az OFThez, hogy kényszerítse a tulajdonost arra, hogy a visszahagyott birtokát kisír aszonbérbe adja. Az OFT ezt a kérelmet természetesen elutasította." 9 Az eddig felsorolt adatok és tények bizonyítják, hogy a földreform végrehajtása Zala megyében is komoly küzdelmet jelentett. A volt birtokos osztály nem adta fel egykönnyen a birtokát. Minden jogcímet felhasznált arra, hogy földtulajdonát, illetve annak minél nagyobb részét megmentse. Ebben a küzdelemben a jog, a törvény ismerete a volt birtokosoknál erősebb, biztosabb. Jogi tanácsokat ismeretségük folytán könnyebben tudtak kapni. Indokok között szerepelt az ősi jussra való hivatkozás. Megkeresik a paraszti ősöket öt-hat generációig is. Szinte minden esetben a földműves foglalkozásra hivatkoznak és a föld megművelésére, még a kimondottan feudális jellegű és eredetű birtokokkal rendelkező családok is. Történelmi érvekre és érdemekre való hivatkozás nem ritka. Ezen a címen még azok is kérik birtokuk meghagyását, akiknek vagyonát a rendelet szellemében el kellett kobozni. Nem hiányzik a volt birtokosok fellebbezési szótárából a demokrácia emlegetése. A demokrácia nevében hivatkoznak a jogra és a tulajdon szabadságára. Éppen ez az a pont, amelyet az antidemokratikus nagybirtokrendszer tulajdonosai a történelem során oly sokszor megsértettek és figyelmen kívül hagytak. Gyakran előforduló érv a birtok egységének tagadása, a résztulajdonosok feltüntetése. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a birtokos jószántából, önként az egész birtokot felajánlotta volna a parasztoknak. Ez a tény azt is bizonyítja, hogy a magyar birtokos osztály a Horthy-rendszerben teljesen elvesztette történelmi realitásérzékét. Politikailag és gazdaságilag az 1945 tavaszán és nyarán kialakult viszonyokat csak átmenetinek tekintette. Nem fogta fel, hogy ez elemi erővel kibontakozó földreform, a föld forradalmi igénybevétele egyszer s mindenkorra megpecsételte a nagybirtokrendszert, és visszavonhatatlan történelmi ténnyé lett. Mivel Zala megyében az összefüggő nagy erdőbirtokok miatt kevés felosztható föld volt, a községi földigénylő bizottságok és a mögöttük álló paraszt és cseléd tömegek minden 100 holdon felüli birtok felosztását kérték és követelték. Nem tudtak és nem is akartak különbséget tenni a paraszti és az úri nagybirtok között. A reform megindulása utáni hetekben általános jelenség volt, hogy a rendelet biztosította 100—200 holdas birtokhatárt figyelmen kívül hagyták. A birtokot teljesen felosztották, ezzel sok esetben kész tények elé állították a későn megalakult Megyei Tanácsot és az Országos Földbirtokrendező Ta118 Uo. MT levele a KFB-hez. 1945. október 12. Zml. 119 Uo. OFT határozata. 194«. december 30. Zml.
