Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

kott paraszt- és cselédkéznek, mint a földreform helyi végrehajtása. Ez a magyarázata annak, hogy az 1945-ös földosztás iratanyaga nem teljes, nem egységes és nehezen kezelhető. Mégis a visszaemlékezésben elmondott szó rögzítésével, a levéltárban megtalált kusza sorokból álló iratanyag összegyűjtésével és elemzésével a nagy történelmi tett végrehajtóinak kívánunk emléket állítani a földosztás történetének megírásával. Az 1945-ös földreform végrehajtásának vizsgálatához át kell tekintetnünk a magyar parasztság évszázados harcát a földért, az emberibb életért. A XVI. században megerősödő árutermelés az uralkodó osztályt a föld népének, a jobbágyoknak a kizsákmányolására ösztönözte. A központi hatalom hiánya miatt védelemre a jobbágyok nem is számíthattak. A hatalmasok pártvillongásainak áldozata elsősorban a paraszt és annak gazdasága volt. A földesurak sok esetben a kizsákmányolás fenntartása érdekében sem tudták megvédeni alattvalóikat a török és a német ellen. A Dózsa parasztháborút követő röghözkötés a föld népének helyzetét csak súlyosbította. Az egyre emelkedő terhek és urainak önkénye elől menekülésre joga nem volt, lehetősége is nagyon kevés. A Rákóczi szabadságharcot követő XVIII. század a nagybirtok átrétegződésének időszaka volt. Ez a folyamat Zala megyében is lejátszódott. Az Eszterházyak ebben a században jutottak a hatalmas Zala megyei birtokaikhoz. A Batthyányak sok falura kiterjedő birtokai ugyancsak a XVIII. században alakultak ki elsősorban vásárlások útján. A Zala megyéhez tartozó Balaton vidéken vetette meg birtokai alapját a Festetich család. Muraközt pedig 1720-ban gr. Althan János kapta meg királyi adományként. A legnagyobb egyházi birtokos a megyében a veszprémi püspökség volt. Természetesen a néhány ezer holdas birtokos családok Zala megyéből sem hiányoztak. A XVIII. században a paraszti ellenállás ugyanúgy megindult Zalában is, mint az ország egyéb megyéiben. A parasztmozgalmak szervezői és vezetői már ismertek. A mozgalmak célja az állami és földesúri terhek csökkentése, illetve a terhek további növekedésének megakadályozása volt. A XVIII. századi feudális árutermelés a jobbágyföldek csökkentésére és ezzel együtt a munkajáradék megnövelésére törekedett. Ezért a jobbágy osztályharcának egyik legfontosabb területe a megélhetést biztosító úrbéres telkek megvédése volt. A küzdelem során a jobbágyság minden elképzelhető utat és lehetőséget végigjárt, általában kevés sikerrel. A várakozás, az igény a földre a XIX. század első felében Zala megyében is megerősödött. Az 1848-as forradalom a földkérdésben — a nemesi korlátai ellenére is — jelentős előrehaladást ért el. Az azt követő száz év viszont alig jelentett változást a birtokviszonyokban. A megye egyes vidékein, főleg az Eszterházyak birtokaival körül határolt, körülzárt falvakban a viszonyok megcsontosodtak, a fejlődés lehetőségei minimálisra csökkentek. Megmaradt a nagybirtok uralma, és ez meghatározta a zalai parasztok életét, lezárta a falvak fejlődésének lehetőségét. A gazdasági lehetőségek leszűkítésével konzerválta a zalai parasztság primitiv életkörülményeit. Az egyes egységek, részek zárt rezervátumnak megmaradtak, nem mozdult sem a föld, sem az élet. Szilvágy községet példaként említjük meg. A község már a XVIII. században az Eszterházyak