Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt
Lakosság száma Gazdaságok száma 100 lakosra 100 gazdaságra 1930-ban 1935-ben jutó vágás jutó vágás Magyarország 8 688 319 1 898 267 13,4 61,6 Dunántúl 2 685 509 750 378 18,7 66,9 Régi Zala 36Э 266 133 905 17,0 46,4 Mai Zala 263 071 104 624 16,6 41,8 Somogy 385 635 102 949 18,4 69,1 Baranya 249 997 72 317 29,4 101,9 Veszprém 243 700 55 335 18,9 83,4 A fentiek után egyértelműen leszögezhetjük, hogy a lakosság számához viszonyítva Zala megyében volt a legkevesebb vágás. Ezt azért is kijelenthetjük, mert alig volt az országos átlag felett, pedig az országba bele tartozott a városok és elsősorban Budapest lakossága is. Pontosabb összehasonlítást ad az, ha a házilag levágott sertéseket a gazdaságok számával hasonlítjuk össze. Különösen Zala megyében lényeges ilyen szempontból az összehasonlítás, mert a lakosság 70 százaléka őstermeléssel foglalkozott. Mégis a vágások száma Zala megyében a legalacsonyabb. A disznóhús ellátásban Zala alatta maradt az országos és a szomszédos megyékhez viszonyítva. A nagybirtok, a feudális maradványok hazájának mondott Somogy megyében egy harmaddal több disznóhúst fogyasztottak a gazdaságok, mint Zalában. A gazdaságok számához viszonyítva az ország minden megyéjében több sertést vágtak 1934-ben. mint Zala megyében. Gyakran hivatkoztak Szabolcs gazdasági és szociális elmaradottságára, de ott is több disznóhús került az asztalra, mint Zalában. Ehhez hozzávesszük azt, hogy Szabolcsban 8325 birkát is hizlaltak — Zalában csak 1092 darabot — ami a húsellátást magasabb szinten biztosította. Baromfiból Zala megyében egy főre 2,7, Dunántúlon 3,1 Somogy és Baranya megyében 4,4—4,4 darab jutott. A zalai lakosság — elsősorban a parasztság — élelmezésébe szívesen beszámították a gombát és az egyéb gyűjtött növényeket. Le kell szögeznünk, hogy ezek egy része, elsősorban a gomba a kedvező időjárás esetén is csak korlátozott időben szedhető. Ha a gombázásnak, a primitív gyűjtögetésnek jelentőséget tulajdonítunk, akkor leszögezhetjük, hogy ezzel foglalkozó emberek vagy tömegek a termelésből részlegesen kiszorultnak tekintendők. Ezek után önként felvetődik az a kérdés, hogy az alacsony szintű állattenyésztésnek, a szűk piaci értékesítésnek okait nem kell-e a mezőgazdasági növények magasabb árában keresnünk? Az 1929-es és az 1938-as mezőgazdasági növény árak alapján erre is nemet kell mondanunk. Az 1929-es mezőgazdasági termékek árszintje alapján megállapíthatjuk, hogy Zalában az árak a legalacsonyabbak voltak. Ha ezt az országos adatokkal és a szomszédos megyékben kialakult árakkal vetjük egybe a következőket kapjuk:
