Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A reform végrehajtása során felvetődött egyéb problémák
Értelmiségi pályán dolgozók földigényével is gyakran találkoztunk. Muraszemenyén a jegyző egy holdat kapott. A földigénylő bizottság munkájában is aktív szerepet kívánt betölteni. A parasztok nyomására később a szőlőt tőle visszavették, sőt hivatali funkciójából is felmentették. Semjénházán Hütter Géza tanító kért földet. Igénye 30—40 kat. hold volt. Arra hivatkozott, hogy apja gazdász volt, de nem volt birtoka. Ö pedig a tanítói pályát ott hagyja, földműves akar lenni. Sváb birtokra kérte kitelepítését/ 1 Nagykanizsán Horváth Nyakas József tanító kért földet. A Megyei Tanács elutasító határozata után az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult panasszal, de ott sem ért el eredményt. 5 Általános problémaként jelentkezett a házhelyigény és annak kielégítésére vonatkozó törekvés. A parasztpanaszok tárgyalásánál már ezeket érintettük. Általános jellege miatt néhány igényt még külön megemlítünk. A házhely, a beltelek hiánya a községek fejlődését akadályozta. Az ellenforradalmi rendszer időszakában végrehajtott „földreform" során a községek elsősorban a házhelyigények kielégítésére törekedtek. A Horthy-korszakban Zala megyében 754 kat. holdat adtak el házhely céljára, amelyből 3439 telket hasítottak ki. Egy házhelyre 350 négyszögöl jutott. Ezzel Zala megye mind a telkek számában, mind azok nagyságában elmaradt az országos átlagtól. 1945-ben ezért volt az egyik legfontosabb cél minél több házhely biztosítása. Zalában nem volt olyan község, ahol a földigénylő bizottság vagy a községi elöljáróság ne foglalkozott volna házhelyek kialakításával. Föld hiányában szántót és rétet járásonként több faluban nem osztottak, de telekosztás még ezek többségében is volt. Ahol igénybevehető föld nem volt, ott megváltással törekedtek házhelyek kialakítására. A földreform-rendelet lehetőséget adott a nem földműves lakosság házhely-igényének kielégítésére, akiknek száma Zalában sem volt kevés, és komoly nyomást gyakoroltak a földigénylő bizottságokra. Az igény gyakorlatilag 1945 után is megmaradt, és csak a mezőgazdaság kollektivizálása során szabadult fel elegendő föld, a házhely-szükséglet most már egyre célszerűbb kielégítésére. A községi földigénylő bizottságok házhelyigény érdekében tett tevékenységét néhány példán kívánjuk bemutatni. Bocska községben 24 házhelyigénylőt írtak össze. Osztható birtokkal azonban a bizottság nem rendelkezett. A Mogyorósi kúria telkéből négy házhelyet kívántak létesíteni, de ezt már 1937-ben templom, paplak és iskola céljára megvásárolták. Végül Vass Istvánné 80 holdas birtokából hét és fél holdat 1948-ban kártalanítással vettek át, amelyből 600 öles telkeket osztottak ki. A föld természetesen nem volt elegendő, ezért sokan kimaradtak. „Nem volt teljesíthető Horváth Pál és 11 cigányzenész társa házhelyjuttatása, mert a népi szervek juttatásuk ellen teljes mértékben tiltakoztak, arra figyelemmel, hogy a községbeli lakossággal történő összetelepítésük sem vagyonbiztonságilag, sem ember- és állategészségügyi szempontból sem kívánatos." 6 '• Hütter Géza kérelme. OF—1946/33308. semjénháza sz. Horváth Nyakas József kérésének elutasítása. >i946. szept. 25. OF—1946/32071. Nagykanizsa, sz. 11 KFB tiltakozása. 1945, szeptember 20. 1948. szeptember 28. NFI. 4. cs. Bocska. Zml.
