Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Iskolák, intézmények és egyház földigénye - Az egyház igényei

négyszögöl földjét kéri, mivel az az „Apátság és a Plébániától emberemlékezet óta régen kihasított, idegen földterület." Ugyanakkor ezt a területet a felszabadulás előtt a tanító fizetésébe mint egyházi járandóságot számították be. Visszakérte az apát Tulok Ferenc által az 1820-as évek elején a templomra hagyott 1 hold 119 négyszögöl alapítványi, ún. szőlőskertet, amit „... a nevezett mérnök a Földigénylő Bizottság elnökének sürgetésére ugyancsak hozzámért a 100 hold területhez."

27 A Megyei Tanács a pölöskei plébánia földigényét elfogadta és 15 hold földet juttatott, amelyből három hold belsőség volt. A kántor öt és a harangozó két holdas igényét ugyanakkor elvetette. A Megyei Tanács 1945. decemberi határozatában olvashatjuk, hogy hivatalos tudomása szerint Pölöskén a földhözjutottak általában véve elégedettek. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy „ ... az egyházközségnél szerepet játszó személyek igyekeznek alaptalanul úgy feltüntetni a dolgokat, mintha Pölöskén a földreformmal kapcsolatosan komoly hibák lennének."

28 Az időpont sem véletlen. Az országgyűlési választásokon a kisgazdapárt győzött. Ebben az időszakban a földreform elleni támadás másutt is felszínre került. A homokkomáromi plébános, Rozmán Alajos a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordult, mert a községi földigénylő bizottság az egyházat kihagyta a földosztásból, pedig — amint írta — a Zsigárdi majorban vagy Sormás határában levő Fülöp majorban lett volna lehetőség földjuttatásra. Panaszolta, hogy öt hold földből kell megélnie. Figyelemre méltó levelének a következő része: Van ,,... itt még ki nem osztott vitéztelek, abból legalább 10 hold, vagy az egész valahogy megoldaná a személyes járandóság kérdését."

23 A vitézi telkek elleni fellépés a megyében elég általános. Néhány földigénylő bizottság, ha ideiglenesen is, de a vitézi telkeket felosztotta. Itt viszont a katolikus egyház papja mint földigénylő jelenti be igényét egy ilyen birtokra. Ezzel mintegy igazolja a parasztok körében kialakult véleményt a vitézi telkekről. Nagykanizsán a kevés föld miatt a 100 hold alatti egyházi birtokot is felosztották. A piarista rendházhoz 13 hold 352 négyszögöl alapítványi föld tartozott. A birtok Miklósfa határában volt. Az igényt mégis Nagykanizsa tartotta fenn. A piarista rend az 1765-ös alapítású gimnázium vezetése és fenntartása címén kérte vissza az alapítványi földet. A bizottság fő ellenérve az volt, hogy a kérdéses területet bérbe adták. Kérésük támogatása érdekében az OFT-hez fordultak. Az OFT közbenjárására cserebirtokot kaptak a Magyar utca végén, amely viszont mezőgazdasági művelésre teljesen hasznavehetetlen volt, A helyi földigénylő bizottság titkára, Dene József még ezen cserejuttatás ellen is fellebbezést jelentett be az OFT-nál.

30 27 Apát panasza. 1965/1947. sz. NFI. Murakeresztür. 21í MT határozata. 1945. december 13. ZFI. 70. cs. Fölöske. Ziml. 3!) Plébános levele a FM-hoz. 1946. február 6. NFI. 6. cs. Homokkomárom. Zml. 30 Piaristák kérelme. 1946. február 26. 1947. május 10. Dene József tiltakozása. 1947. július 1. NFI. 12. cs. Nagykanizsa. Zml.