Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

mölcsökből készítette. Az erdő a téli hónapokban a munkaalkalom szinte egyetlen forrása. A fa kitermelése, szállítása és részben a feldolgozása adott igen szerény keresetre lehetőséget. A fa kitermelését öt centiméternél vékonyabb ág fa. tuskó és hulladékfa részesedésért végezték el. így biztosították a család tűzelőszükségletét. Az irtás, elsősorban a taroló irtás lehetőséget adott a föld egy-két évi művelésére, hogy azután újratelepítsék. Az írtványföld használata általában annyi ingyen napot eredményezett, hogy az újratelepítéshez szükséges munka mennyiségét kielégítette. A birtokviszonyok és a művelési ágak további taglalása, az abból levonható gazdasági és gazdálkodási következmények még számos kérdésre adhat(nak) választ. A lakosság életkörülményeit és életszínvonalát az adott területen termelt javak mennyisége, minősége és választékossága egyaránt meghatározza. Természetesen az sem közömbös, hogy a megtermelt termékfelesleg talál-e piacot, és ott milyen piaci árak alakulhatnak ki. Közismert, hogy ezen felvetett kérdések mindegyikében a kisparaszti gazdálkodás hátrányos helyzetben volt. Ezért látjuk szükségesnek a földreform történetének megírása előtt vizsgálódásunkat kiterjeszteni az állatállomány alakulására, a föld megművelésére, trágyázására, mezőgazdasági eszköz ellátottság fokára, a piaci értékesítés lehetőségére stb. Az első helyre kívánkozik az állatállomány mennyiségi és minőségi vizsgálata, a növekedés és csökkenés okainak elemzése. Az állattenyséztés a növénytermesztéssel együtt a legfontosabb mezőgazdasági cél. A paraszti gazdálkodásban az állattartás a szántóföldi termékfelesleg és melléktermékek felhasználásának egyik legáltalánosabb módja. Ugyanakkor az állattartás a kisparaszti gazdálkodás legismertebb felhalmozási lehetősége volt. A rendelkezésünkre álló adatok alapján vizsgáljuk meg az állatállomány számszerű változását. Szarvasmarha Ló Sertés Juh Kecske 1895 99 252 20 601 97 179 85 230 567 1911 130 691 23 597 126 537 57.661 477 1935 103 791 23 359 147 115 33 611 151

21 Szembetűnő, hogy a szarvasmarhaállomány 1911 és 1935 között lényegesen csökkent, számszerint 26 900 darabbal. A lóállomány gyakorlatilag változatlan, mindössze 238 darabbal csökkent. Igen erősen leapadt a juhállomány, 24 050 darabbal. Egyedül a sertésállomány gyarapodott 1911—1935 között 20 578 darabbal. Ha vizsgálatunkat kiterjesztjük a területen élő népesség változására, akkor az 1 000 főre jutó állatállomány az alábbiak szerint alakult. Szarvasmarha Ló Sertés Juh Kecske 1895 483 100 477 414 2 1911 544 98 528 240 2 1935 398 88 558 127 0,5 и Állatlétszám az 1911-iik évi február hó гв-iki állapot szerint és Magyarország állatállománya, gazdasági felszerelése és gyümölcsfa-állománya az 1935-ös évben.