Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Paraszt panaszok

Felsorolják a panasztevők között azt a nyilast, aki ,,. .. a földosztáskor a leghangosabb volt és röhögött, hogy földet merünk osztani, és azt vélte, hogy aki földet mer osztani, bitófára kerül, mert ő még mindig abban bízott, hogy a né­metek visszajönnek." Az elnököt és a bizottságot leginkább támadó személynek nyolc hold várható örökrésze volt. A panaszosok között volt olyan is, aki az erdőgazdaságnál maradt, ott is dolgozott, mégis kapott földet. Többek között Horváth Ferenc három hold juttatásban részesült. Panaszt emelt a bizottság tevékenysége ellen olyan egyén is, aki négy holdat kapott, de „két holdról lemondott azzal a kijelentéssel, hogy neki föld nem kell, mert lókupeckedéssel többet keres, mint ha a földet gyúrja." A panaszt tevők között volt olyan személy is, aki 1946. közepén nősült, és közben „B listára" tették. Már maga ez a tény is mutatja, hogy földigénylő nem lehetett, hiszen foglalkozása nem földművelés volt, A rendelet pedig kimondta, hogy a kisgaz­dák nős fiú gyermekei részesülhetnek földjuttatásban. Panaszos volt Balassa István, aki 1945-ben szintén nőtlen még, akinek az apja, tekintettel hat gyer­mekére, 5 hold és 300 négyszögöl földet kapott, pedig hat hold saját birtoka is volt. A bucsutai Földigénylő Bizottság így írt: „Tudjuk mi nagyon jól, hogy a földosztással kapcsolatban sok a panasz mindenütt. így nálunk is akad néhány, nem számolva arra, hogy községünkben, a mi határunkban fekszik összesen kis­bérletként használt földekkel együtt 48 kat. hold föld lett volna csak kiosztható, de a helyi Földigénylő Bizottság sok fáradtságos utánjárása folytán sikerült a bánokszentgyörgyi határból (Kislak pusztából) 140 holdat megszerezni. . ." Köz­ségünkben „igen sok a szegény nép, akiknek legnagyobb rész 1—2 holdas gaz­daságból áll, és így a 116 igényjogosultat 188 hold földből mindenki megelége­désére kielégíteni nem lehetett. Ezt sem a bizottság, sem pedig más személyek­ből álló bizottság megtenni nem tudná. Mi úgy tudtuk és tudjuk, hogy a föld­osztás nem pártkérdés, sajnálattal azonban azt tapasztaljuk, hogy pártkérdéssé fajul. A mai napon megtartott helyi földigénylő bizottsági ülésen minden bizott­sági tag jelen volt, és egyhangú határozat alapján kérjük a vármegyei földbir­tokrendező tanácsot, hogy hasson oda, hogy olyan egyén vagy egyének, akik a tényeknek nem megfelelő állításokat jelentenek, vagy olyanokat aláírnak, méltó büntetésüket megkapják. Országos érdek is megkívánja, hogy a földosztás most már mennél előbb befejezést nyerjen, s tulajdonjogilag telekkönyveztessék. De ha a földek folyton gazdát cserélnek, a termelés csökken, valamint községünk­ben béke, s nyugalom nem lesz." A helyi Földigénylő Bizottság a földosztást a maga részéről befejezettnek tekintette, azon változtatni nem tud, a túljuttatási vagy újabb juttatási javas­latot sem tudott tenni. „Ha akadnak erre jogosulatlan személyek, akik a kiosz­tást megváltoztatni akarják vagy tudják, hajlandó az egész bizottság ezt a há­ládatlan megbízatást átadni, bár jól tudja, hogy az elégedetlenkedők száma in­kább nőni fog — nem pedig csökkenni." A bizottság a községi elöljáróságon kiállított bizonyítvánnyal igazolta, hogy a panaszosok nem voltak nincstelenek és a „rendelkezésekre álló kiosztható földekből pedig annyit kaptak, ami az általános juttatásnak megfelelt." 67 67 Uo. Jelentés az MT határozatára. 1947. január 2в. Zml.

Next

/
Oldalképek
Tartalom