Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt
A megye tíz százaléka a tíz legnagyobb birtokos erdőterületével volt azonos. A parasztok tulajdonában levő és a 100 holdon aluli községi és közbirtokossági erdő 16 238 kat. hold volt, a megye területének 4,6%-a. Ebből az erdőbirtokból szükségszerűen következett, hogy a földreform során az igénybevehető föld egy jelentős része erdő volt, ami viszont a rendelet értelmében nem kerülhetett felosztásra. A megye jelentős erdő vagyona a két háború között kevés embernek biztosított megélhetést. Ez természetesen összefügg az erdőgazdálkodás általános rendszerével, a vágási fordulókkal. Általánosan ismert tény, hogy vágásra érett erdő általában 80—100 éves. Addig gyérítés, ritkítás és száraz fa kitermelésről lehet csupán szó. Az 1935-ös gazdasági összeírás alapján a zalai erdővagyon az alábbi minőségű volt: Szálerdő 94 804 kat. hold, 71,7% Sarjúerdő 37 443 kat. hold, 28,3% A dunántúli erdők minőségétől lényegesen nem tért el. Zalában a szálerdő aránya mindössze 1,5%-kal volt kisebb mint Dunántúlon. Az országos állapotokhoz viszonyítva a zalai erdők minősége jobb volt. A szálerdő aránya Zalában 5,2%kal volt nagyobb. Az erdő minősége a megyén belül elég jelentős eltérést mutatott. Szálerdő Sarjúerdő (százalék) Lenti járás 79,4 20,6 Letenyei járás 85,9 14,1 Nagykanizsai járás 69,9 30,1 Novai járás 73,5 26,5 Pacsai járás 69,5 30,5 Zalaegerszegi járás 53,1 46,9 Zalaszentgróti járás 45,7 54,3 Volt somogyi községek 73,8 26,2 Volt vasi községek 72,— 28,Nagykanizsa város 100,— — Zalaegerszeg város 82,9 17,1 A közbirtokossági erdő és a községi erdő minősége általában alatta maradt a nagybirtokénak. Ez érthető egyrészt azért, mert a községek sok esetben az erdő egy részét legelőnek is használták. Másrészt pedig a közbirtokosság a tüzelő szükségletének egy részét a közös erdőből kívánta és tudta megszerezni. A községek sok esetben az erdőhöz nyúltak, amikor az egyre nehezedő közterheket kívánták pótolni. A közbirtokosságok sarjúerdő aránya azért is magasabb, mert a taroló irtás után szükséges erdő pótláshoz a közbirtokosságnak kevesebb anyagi lehetősége volt, Mindez ahhoz vezetett, hogy a közbirtokossági erdők gyengébb állománnyal rendelkeztek. A kitermelt fa jelentős része ezért műszaki fának nem felelt meg, ami a piaci lehetőségeket is csökkentette.