Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Községi elöljáróságok és egymás közötti vitáik - Erdőgazdasági igények
A községek és a KFB vitái között különleges szerepet kap az igaerő kérdése. Ismeretes, hogy 1945-ben a jóvátétel kötelezettségeinek teljesítése, a városok húsellátásának minimális szinten tartása megkívánta az állatbeszolgáltatást. Ennek módja általában az volt, hogy a Nemzeti Bizottság helyi ismeretek alapján azokat a gazdákat jelölte ki állatbeadásra, akiknek az igásállatokon kívül is volt jószáguk. Már akkor is több ember kötelezettségét teljesítették egy-egy állat leadásával, ami azt jelentette, hogy a többi gazda anyagiakkal — terménnyel vagy kevesebbet érő fiatal állattal — kárpótolta az állat tulajdonosát. Ezen általános eljárás mellett kirívó esetekkel találkozunk több községben, ahol a gazdag parasztok az állatbeadás kötelezettségét az új gazdákra, a földhöz juttatottakra kívánták hárítani. Különösen abban az esetben, ha az új gazdák, az igényjogosultak, a felosztott birtok ingóságai között állatokat is kaptak. Hottó község földigénylő bizottsága is hasonló panasszal kereste fel a Megyei Tanácsot. A községi elöljáróság a juttatottak 1—2 darab marháját kívánta beszolgáltatás céljából igénybe venni. Ezzel az új gazdák amúgy is gyér igaerejét gyengítette, illetve a juttatott föld megművelését veszélyeztette az elöljáróság. A Megyei Tanács támogatását kérik, hogy az elöljáróságot a méltányosság betartására szorítsa. 9 A kevés föld miatt egy-egy nagybirtokra a környező falvak lakói szintén benyújtották igényüket. Ha ritkán is, de előfordult, hogy adott községekkel nem határos faluból is igényeltek földet. Ez utóbbiaknak két formájával is találkozunk: Az egyik az, amikor a közbeeső község határán át néhány kilométer után az igényelt földet elérhették. Ebben az esetben az igénylők a községben élnek továbbra is, és a kapott birtokot innen kívánják megművelni. A juttatás kielégítésének másik formája az, amikor a községi földigénylő bizottság megkeresi a lehetőséget valamely távolabbi nagybirtokon igényei elismertetésére. Ebben az esetben a legrászorultabbak — általában a legszegényebbek — a kapott földet csak úgy tudják megművelni, ha a faluból odaköltöznek. Ez az áttelepítés fogalmába esne. Igaz az, hogy ilyen esetekben még a járáson kívülre sem költözött el egyetlen család. Legfeljebb két—három községgel távolabbi birtokon elégítették ki őket. Az ilyen esetben szinte mindig megtaláljuk azt az előzményt, hogy a kérdéses nagybirtokra egy szegényebb község azon summásai kérik magukat, akik azelőtt ott keresték meg kenyerüket. Mindkét esetre jó példa Fityeház földigénylő bizottságának törekvése. Fityeház KFB-a bejelentette igényét Miklósfa határában fekvő Batthyány birtokra. A két községet egymástól elválasztja Bajcsa és Belezna határa, tehát közvetlen határkapcsolat a két község között nincs. A juttatásra kért birtok viszont Fityeházától 3—4 km-re volt csupán. így annak megművelését Fityeházáról képzelték el. Ezt a törekvést azonban Miklósfa földigénylő bizottsága kategorikusan elutasította. A kommunista irányítású fityeházi földigénylő bizottság a KMP járási szervezetének támogatásával elérte, hogy a legszegényebb családok földet kap8 KFB kérelme az MT-hez. 1945. november 25. ZFI. 27. cs. Elnöki. Hottó. zml.
