Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán

Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán Az evakuáció 1940 tavaszán újabb lendületet vett. A szökéseket 3—5 fős csoportokban hajtották végre. Minden elővigyázatosság ellenére néhány szökési kísérlet eredménytelen volt. Márciusban három Zala megyei lakost állítottak bíróság elé. Csuka Lajos bödeházi asztalosmester három rendbeli, Büki Ferenc cipész egy rendbeli, Gaál Aladár gellénházai napszámos ugyancsak egyrendbeli „fogolyszöktetés" vádjával került a bíróságra. Csuka Lajos alkalmanként 20—20 lengyel katonai menekültet csempészett át a magyar—jugoszláv határon. Büki Ferenc és Gaál Aladár szintén gyakran vezetett át lengyel csoportokat Jugoszláviába. A bíróság azonban nem tudott bizonyítékokat szerezni, ezért a „fogolyszöktetés" vádját elejtették, de a kísérlet vétségében bűnösnek mondták ki őket. Csuka Lajost 30 pengő vagy 6 napi fogházra, Bükit és Gaált egyaránt, 10—10 pengő vagy 2 napi fogházra ítélték, az ítélet végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztették.

56 Néhány „lengyelszöktető"-t a szomszédos Somogy megyében is bíróság elé állítottak. 1941 elején a Somogyi Újságban megjelent tudósítás szerint a „... kaposvári kir. törvényszék már több lengyel menekülteket szöktető ügyét tárgyalta és most újabb ilyen ügyben hozott ítéletet. A vádlottak padján ezúttal Begovác György tótújfalusi és Gut István csurgói lakosok ültek, akik ellen az a vád, hogy ez év január 6., és 8-án 50—60 lengyel szökését segítették elő idegen állam területére. A bíróság a tanúk és a perbeszédek elhangzása után bűnösnek mondta ki mindkét vádlottat és elítélte őket fejenként egy-egy hónapi fogházbüntetésre"

57 Az evakuációt segítő (szervező) magyar állampolgárok bírósági felelősségre vonására 1940 végén az ország más részében is számos példát találhatunk. A pestvidéki kir. törvényszék egy „lengyelszöktető" ügyének tárgyalásakor felmentő ítéletet hozott azzal a megindoklással, hogy a „... honvédelmi miniszter 49 402/eln. 1. b./1939 sz. rendeletének 1. pontja értelmében a (Magyarországra menekült — L. I.) Lengyel Hadsereg tagjai és általában a lengyel menekültek hadifoglyoknak nem tekinthetők"

58 A bírósági döntésből egyenesen következett az, hogy a Magyarország elhagyására készülő lengyeleknek nyújtott segítséget nem lehetett „fogolyszöktetésnek" vagy államellenes cselekedetnek minősíteni. Csaba Dénes főhadnagy az I. hadtestparancsnokság „K" tisztje értesülve a „példátlan" esetről, a felmentő ítélet miatt 1940. december 17-én tiltakozó beadványt juttatott el a H. M. 21. osztályához. Utalt a katonai és polgári hatóságok összehangolatlan tevékenységére: „... a főtárgyalást a feljelentő csendőrség meghallgatása nélkül tartották meg és azon felmentő ítéletet hozott a bíróság kimondva, hogy alapjában véve a lengyelek mint baráti nemzet fiai lettek kezelve és nem voltak foglyok."

59 A „fogolyszöktetés" vádjával letartóztatott Metze Emiiné, Helm Teréz stb. visegrádi lakosok a bíróságon elmondták, hogy a lengyel menekültek megsegítése a lakosság részéről is népszerű cselekedet volt. Érdemes idézni vallomásukat: ... „a menekült lengyel katonai egyének bár az elszállásolásuk és anyagi ellátottságuk végett szükséges nyilvántartás és hatósági felügyelet alatt álltak, amely a személyes szabadságuknak bizonyos mérvű korlátozásával járt, hatósági őrizet alatt nem voltak, hanem szabadon őrkíséret nélkül jártak keltek, s a község és a környék előkelő családjainak is mindenkor szívesen látott vendégei voltak, amely körülménynél fogva a község lakosai... 56 Zalamegyei Újság 1940. márc. 15. Fogolyszöktetési ügy a törvényszék előtt. 57 Somogyi Újság 1941 ápr. 7. 58 HL. H. M. 1942-21-21-6806. 1940. dec. 7. 59 HL. H. M. 1942-21-21-5207-10642. 1940. dec. 17.