Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN
kielégíteni. 33 Máshol az átvonuló lengyel menekülteknek a lakosság „minden polgári hatósági beavatkozás vagy katonai intézkedés nélkül" önként segítségére sietett. „Slomovits Mózes Lieb pék, bustyánházai lakos 1939. szeptember hó 22-én a lengyel menekült katonáknak zlotyért kenyeret adott el és mivel azoknak más pénzük nem volt úgy a pénzt saját elhatározása alapján fogadta el." 34 Mások is önzetlenül, sőt ellenérték nélkül fogadták be házaikba az átvonulókat, „... az 1939 szeptember havában községünkben (Tiszaborkut — L. I.) átvonuló lengyel menekülteknek díjtalanul naponta 60 személyig szállást adtam és ugyanakkor fárasztó és áldozatkész munkámmal élelmezésüket is elláttam... " 35 írta később egy tiszaborkuti özvegyasszony. A minisztériumi és a helyi közigazgatási hatóságok időben foganatosított humánus intézkedései találkoztak a lakosság segíteni akarásával, áldozatvállalásával. A hatóságok és a lakosság összefogásának eredményeképpen az első napokban, hetekben a menekültek nagy számából adódó nehézségeket sikerült leküzdeni, s megindulhatott a polgári és katonai menekültek intézményes elszállásolása és segélyezése. Dr. Antall József a B. M. IX. osztályának vezetője — Keresztes-Fischer belügyminiszter bizalmasa — beosztása adta minden erővel segítette a menekülteket. Saját bevallása szerint e hallatlan veszélyes és nagyjelentőségű munkát azért tudta elvégezni, mert törekvése találkozott az egész magyar nép segítőkészségével és közeli munkatársai életük kockáztatásával is elvégezték a rájuk bízott — néha a hivatalos németbarát politikával ellenkező — feladatokat. 36 A Belügyminisztérium IX. osztálya több rendelettel védte a lengyelek érdekeit. A kormány 1939 szeptemberében rendeletet adott ki, hogy a magyar lakosságnak tilos megvásárolni a lengyel menekültek vagyon és értéktárgyait. Rendeleti úton akarták megakadályozni az anyagilag megszorult lengyelek jogtalan kifosztását, értéktárgyainak az összevásárlását. 37 A német hatóságok beépített embereik segítségével állandóan figyelemmel kísérték a lengyel menekültek sorsának alakulását, olykor diplomáciai úton érdeklődtek vagy tiltakoztak a magyar kormányszerveknél. Erdmannsdorff budapesti német követ október 14-én kormánya nevében tiltakozott, „.. .néhány olyan eset miatt, amelyek szerinte a (magyar — L. I.) semlegesség megsértését jelentik. 38 A követ nehezményezte, hogy a Magyarországra menekült lengyel tisztek — egy ideig — személyi tulajdonként megtartották oldalfegyvereiket, hogy a magyar és lengyel tisztek között erős barátkozás kezdődött. Erdmannsdorff kiemelten tiltakozott amiatt, hogy a magyar hatóságok elnézik azt, hogy a budapesti lengyel követség hivatalt létesített abból a célból, hogy a menekültek közül katonákat toborozzon és irányítson Franciaországba. Neurath volt német külügyminiszter „baráti formában" szintén kifogásolta a lengyelek magyarországi fogadtatását. A prágai főkonzulátusi misszió vezetőjének kijelentette, hogy „...Berlinben bizonyos visszatetszést keltett, hogy Magyarország 33 OL. B. M. 1939-1940-IX-15-4024-707-41198. 1-2. sz. melléklet; OL. B. M. 19391941—IX—9—4013—151030. A Kőrösmezőre érkező lengyel katonai alakulatok élelmezésének biztosítása érdekében a községben „hivatalosan el lett rendelve, hogy mindenki köteles a (hivatalos) lengyel pénzegységet elfogadni..." 34 OL. B. M. 1939-1941—IX-9—4013—11360. A Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosának jelentése. 35 OL. B. M. 1939—1941—IX—4013—105393. A lakosság segítségével kapcsolatban lásd még: OL. B. M. 1939—1941—IX—9—4013—1511. 36 Vö.: Magyarország 1968. márc. 24. 37 Magyar Nemzet 1939. szept. 24. 38 DIMK IV. 563-564.
