Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció alakulása 1941-ben
minden eszközzel akadályozza meg. Ennek ellenére történő szökéseket a szökevények megállapítható személyi adatainak közlése mellett jelen rendeletemre való hivatkozással haladéktalanul jelentse. Felhívom továbbá, amennyiben katonai táborból engedély nélkül eltávozott — megszökött — lengyel menekült jelentkezik a polgári tábor állományába való felvétel végett, az illetőt a legközelebbi katonai állomás parancsnokságnak adja át." 137 Az előbb ismertett B. M. rendelet ellenére április 24-én Romániából — Jugoszlávián keresztül — három polgári katona érkezett Keszthelyre. A jelentkezéskor felvett jegyzőkönyv szerint a menekültek a romániai craiovai lengyel polgári internálótáborból megszökve 1940. április 22-én Gyékényes térségben lépték át a jugoszláv— magyar határt. A Gyékényes—Keszthely távolságot gyalog tették meg. Vallomásuk szerint „Gyékényesen egy magyar tiszt (?) beváltotta dinárjukat, Gyékényesen jelentkeztek az ottani jegyzőnél, ezt azonban igazolni nem tudják. Azért jöttek Keszthelyre, mert Gyékényesen azt az utasítást kapták, hogy a legközelebbi (?) lengyel tábor Keszthelyen van." 138 A különös úton Keszthelyre érkezett lengyel menekültek sorsáról Pintér Jenő miniszteri titkár határozott. Értesítette a főszolgabírót, hogy „.. .Piekarski Johan, Kukis Michael és Fiolek Eduar Romániából illetve Jugoszláviából átszökött lengyel polgári menekültek... 139 további intézkedésig a zalaszántói lengyel polgári menekülttáborban nyernek elhelyezést. A lengyel menekültek Jugoszláviába, illetve Jugoszláviából Magyarországra szökéseivel kapcsolatban érdemes még egy példát említeni. A keszthelyi Főszolgabírói Hivatalban május 24-én Mihal Sokowski lengyel menekülttel felvett jegyzőkönyvben találhatjuk az egyik legérdekesebb és igen tanulságos szökési, ill. visszaszökési történetet: „A nagykanizsai lengyel polgári menekülttábor állományában voltam. Folyó év április havában a nagykanizsai lengyel polgári menekülttábor feloszlatása előtt onnan engedély nélkül eltávoztam és Zágrábba mentem, ahol a lengyel követségen (helyesen konzulátuson —L. I.) jelentkeztem. Zágrábból folyó hó 18-án gyalog indultam útra és Nagykanizsán át tegnap este érkeztem Keszthelyre." 140 A délnyugat-magyarországi lengyel táborok közül a keszthelyi táborba „jelentkeztek" a legtöbben. A keszthelyi polgári tábor ismertségén, kedvező földrajzi helyzetén túlmenően a táborparancsnok (főszolgabíró) személye, a „lengyel-ügy" iránti szimpátiája nagy vonzerőnek bizonyult. Dr. Antall József szerint a keszthelyi járás főszolgabírója, dr. Búzás Béla azokhoz a közigazgatási vezetőkhöz tartozott „.. .aki alkalmas lehetett minden konfliktus áthidalására és a bizalmas utasítások (amelyek nem egyszer a német követség „kedvéért" kiadott rendelkezések ellensúlyozására, azokkal szemben történtek) megtartására" 141 végrehajtására. A B. M.-ből — érthető módon — igen sok „figyelmeztető" levél, utasítás érkezett dr. Búzás címére. Kamocsay Jenő miniszteri titkár szigorúan bizalmas levélben szemére vetette a főszolgabírónak, hogy a keszthelyi járásban nem tartják be a B. M. IX. osztály rendelkezéseit. „Ismételten tudomásomra jutott — írta Kamocsay —, hogy a (keszthelyi járási — L. I.) polgári menekülttáborokba oly egyének is nyernek felvételt, akik megfelelő beutalással és igazi iratokkal nem rendelkeznek. Nyomatékosan figyelmeztetem Főparancsnok (főszolgabíró) urat, hogy a lengyel polgári menekülttábor állományába csak azok a lengyel polgári menekültek vehetők fel, akik általam kiadott beutalással, vagy pedig a m. kir. honvédelmi 137 ZML 2-666/1941 (825 men-1941) 138 ZML 2-759/1941. Jegyzőkönyv, 1941. ápr. 24. 139 Uo. 140 ZML 2-809/1941 141 Dr. Antall József levélbeli közlése a szerzőnek.