Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A nagykanizsai „lengyelszöktető” központ

a szökni szándékozók részére, majd a kész útleveleket futárpostával Budapestre juttatták, ahol az angol, francia (jugoszláv, kanadai, svéd stb.) követségeken megadták a szükséges vízumokat.

51 Szökések természetesen nemcsak az ország déli táboraiból történtek. A hévízszentandrási körjegyző' 1940. január 20-án jelentette, hogy „... a tegnapi napon történt (élelmiszer) jegykiadás alkalmával megállapítást nyert, hogy a tábort Ryszard Kapisz, Jerzy Lusinski, Zbigniew Labinowski, Franciszek Rudinski engedély nélkül elhagyták és valószínű(leg) Jugoszláviába távoztak."

52 A gyakori szökések olykor a sajtó nyilvánossága elé kerültek. A Zalamegyei Újság (1940. jan. 25.) „Beszakadt a Mura jege a megszökött lengyelek alatt" c. cikke országos viszonylatban is elsőként tudósított a lengyel katonák evakuációjának körülményeiről. A cikket jellegzetessége miatt érdemes hosszabban idézni: „A Magyarországban táborokban gyűjtött lengyel menekültek nagyon gyakran szökdösni próbálnak leginkább a jugoszláv határ felé, hogy onnan valamiféleképpen eljuthassanak Franciaországba. A szökések száma amióta a Mura befagyott a leggondosabb őrzés mellett is megszaporodott, mert a szökevények remélik, hogy így száraz lábbal juthatnak át a határon s kikerülhetik a parti határőrségek figyelmét is. Az egyik ilyen szökései kísérlet azonban amint azt a csáktornyai jelentés alapján a Vreme írja — tragikusan végződött. ... a Mura jegén több lengyel menekült át akart menni... s közben betört alattuk a jég. Tizennégyet sikerült kimenteni. Eddig még nem tudni hányan voltak a menekültek s így a halottak számát sem lehet megállapítani." Az evakuáció ütemének 1940 januári (1939 decemberi) felgyorsulása, a nemzetközi helyzet alakulásával szoros összefüggésben volt. A szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokságra befutó (jan. 11-i keltezésű) jelentés szerint a menekülteknél tapasztalható nyugtalanság elsődlegesen a tiszteknél jelentkezett. A tisztek „... ugyanis azt hiszik, — olvashatjuk a jelentésben — hogy a tavasszal egy nagy offenzíva indul meg a német—francia arcvonalon. Véleményük szerint nekik is ott kell lenni... — Az offenzíva után majd béketárgyalások kezdődnek. A béketárgyalásokba pedig nekik is van hozzászólásuk. — Ez pedig csak akkor lehet eredményes, ha a lengyelek egy megfelelő hadsereggel rendelkeznek. Ebből kiindulva... kötelességüknek tartják a szökést (helyesen szökéseket —L. I.) előmozdítani."

53 A sajtó korabeli értesülése néhány esetben teljes mértékben megegyezett a H. M. iratokban, jelentésekben található információkkal. Az Új Sopronvármegye c. újság értesülése szerint az önálló lengyel hadsereg 1940 tavaszára megjelenik a nyugati fronton.

54 A lengyel menekültek Franciaországba irányuló evakuációját az előbbi hírrel hozták kapcsolatba. Erdmannsdorff német követ 1940 februárjában a H. M. I. Főcsoportfőnökség főnökénél is tiltakozott a H. M. (21. osztály) ingatag állásfoglalásai és a lengyel katonai személyeknek nyújtott (vagy elnézett) segítség miatt. A H. M. 21. osztály ezúttal is (kevés eredményt felmutató) „kivizsgálást" rendelt el, amiről a német katonai attasét az 5892/eln. 21. —1940 sz. levélben tájékoztatták.

55 51 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-4568. 52 ZML 1-474/1940 53 HL. H. M. 1940. Eln. 21—21—3553—4174.; Vö.: A budapesti német követség panasza a lengyel katonák Jugoszláviába való szökése miatt — HL. H. M. 1939—21 — 3107—213 Pol. —1940. 1940. jan. 19. 54 Új Sopronvármegye 1940. jan. 6.; Vö.: GySML 2. A kapuvári járás főszolgabírájának iratai. 631/1940., 643/1940., 2787/1940., 3045/1940., 1529/1940., 1997/1940., 3241/1940., 3470/1940., 3786/ 1940 stb. szökésekkel foglalkozó iratok. 55 Vö.: HL. H. M. 1940. Eln. 21-21—3554—633. Pol.-1940. A külügyminisztérium jegyzéke a honvédelmi miniszterhez. 1940. febr. 10.