Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A nagykanizsai „lengyelszöktető” központ

délyezett (!) szabadságot ismét korlátoznánk és a gyűjtőtábort a múlt év (1939) október havában javasolt kerítéssel vennénk körül."

36 Alig fejezó'dött be a január eleji szökések vizsgálata, amikor január 22-én Nagykanizsáról 12 polgári és 33 katonai menekült ismét Jugoszláviába szökött. Zágrábban elfogták őket s a jugoszláv határőrhatóságok valamennyi szökevényt visszatoloncoltak Magyarországra.

37 Nagykanizsán a helyi kémelhárító kirendeltség újabb nyomozásba kezdett. A nagykanizsai katonai menekülttábor parancsnoksága a szökések megismétlődésének elsődleges okát abban látta, hogy a polgári menekülteket a hatóságok aligalig tudták ellenőrizni. A Jugoszláviából visszatoloncolt vagy Nagykanizsára utazó katonai személyek — a jelentés szerint — katonai mivoltukat letagadva polgári táborba kerülhettek a közigazgatási hatóságok „felelőtlensége" miatt. Ez esetben „...ha akarnak órákon vagy napokon belül ismét megszökhetnek... Amennyiben a polgári táborokból az internáltak minden legkisebb fenyítés nélkül úgy szökhetnek meg, ahogy akarnak — mint ahogy az a gyakorlatban van (!)..., a szökések megakadályozását végrehajtani lehetetlen."

38

A táborparancsnokság szerint „...ez az eljárás elkedvetleníti a csendőrséget, a határőrséget és egyéb közbiztonsági szerveket is, ha látják, hogy azokat akiket fáradságos munkával sikerült a táborba már másodszor visszahozni, senki semmi fenyítésben nem részesíti."

39 Az új táborparancsnok (a leváltott Gunde alezredes utóda) példát akarván statuálni, az elfogott és visszatoloncolt lengyeleket letartóztatta. A nagykanizsai tüzérlaktanyában, a József és a Károly laktanyákban fogvatartott (magukat polgári menekülteknek valló) lengyelek mielőbbi szabadonbocsátásáért Józef Zaranski budapesti lengyel főkonzul is közbenjárt a KEOKH vezetőjénél, Pásztói Ámon miniszteri tanácsosnál.

40 A szombathelyi III. hadtestparancsnokság a januári szökésekkel kapcsolatban szintén megállapította, hogy Nagykanizsa „.. .az a hely ahol a lengyel int.(ernált)ak szökését elősegítik és végrehajtják,... a tábor szinte gyűjtőhelye az ország területéről, sőt Németországból is ide szökött katonai személyeknek.. ."

41 A nagykanizsai táborparancsnok több jelentésében felhívta elöljárói (többek között a H. M. 21. osztály) figyelmét arra, hogy a „.. .szökéseket sokban elősegítik a városban elhelyezett polgári menekültek és esetleg (?) közreműködnek a városban (kint) lakó lengyel tisztek is."

42 1940 januárjában a magyar—jugoszláv határ Somogy megyei szakaszán is hasonló intenzitású szökéseket észleltek. A Somogy megyéből (a megye területén keresztül) eltávozó lengyelek Barcs község határában keltek át a Dráván. A szökések miatt a barcsi járás főszolgabírója többször is szemrehányást kapott. A Somogy megye területén keresztül törénő evakuációt (a zalaihoz hasonlóan) lekicsinyelni lehetett, de tagadni nem. A német követség folytonos „érdeklődésére", olykor tiltakozásai miatt a főszolgabíró kénytelen-kelletlen beismerte, hogy „Barcsnál tényleg történtek szökések, de sokkal kisebb mértékben (!) mint ahogy azt a német követ közölte."

43 36 HL. H. M. 1940-21-21-3553-2840 (42 sz.-kt-1940.). A m. kir. nagykanizsai honvéd állomásparancsnok jelentése m. kir. III. honvéd hadtesparancsnokságnak. 1940. jan. 29. 37 HL. H. M. 1940—21—21—3977—419843. A nagykanizsai m. kir. lengyel gyűjtőtábor parancsnokának jelentése a szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokságnak. 1940, febr. 17. 38 Uo. 39 Uo. 40 HL. H. M. 1940-21-21-3977-408570. 41 HL. H. M. 1941-21-21-4387-3568. 42 HL. H. M. 1940-21-21-3978-692. Vö.: HL. H. M. 1940-21-21-3978-467972. 43 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-4196.