Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A nagykanizsai „lengyelszöktető” központ

szer igen eredményes volt, mert az őrzés nélküli polgári táborokból alkalmas időpontban bármikor meg lehetett szökni. A Zala (Somogy) megyei lengyelek szökései hamarosan ismertté váltak. A III. hadtestparancsnokság nagykanizsai kémelhárító („K") Kkirendeltsége 1939 decemberében jelentette, hogy a magyar táborparancsnok, Gunde Géza honvédalezredes németellenes magatartást tanúsít és a helyőrség tisztjei az internált lengyel tisztekkel mulatoznak, barátkoznak. A jelentés külön hangsúlyozza, hogy Nagykanizsán „.. .rendszeres Franciaországba szöktetés van."

23 A csendőrség központi nyomozó parancsnoksága is újabb értékes információkhozjutott. Az egyik jelentés szerint az útlevél birtokában levő lengyelek Gyékényes— Murakeresztúr útirányban vonaton utaztak Jugoszláviába. „Az útiokmányokkal nem rendelkező lengyeleket Nagykanizsa felé irányítják és ha a jugoszláv határt átlépték, úgy Zágrábba igyekeznek."

24 A szöktetésnek számos módját alkalmazták. A magyar vasutasok segítségével Murakeresztúrnál teher és szeneskocsikon a lengyelek százait szöktették át a magyar—jugoszláv határon.

25 A pécsi IV. honvéd hadtestparancsnokság november 8-i jelentése a szökések mechanizmusára hívta fel a katonai hatóságok, elsősorban a H. M. 21. osztályának figyelmét. A „... lengyel tisztek a Budapest Váci utca 36. szám alatt levő lengyel katonai parancsnoktól, Dembinski lengyel tábornoktól kapják a parancsot a szökésre... a lengyel tisztek bemondása szerint állítólag magyar és olasz hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, hamis útlevéllel és vízummal látják őket el, a Franciaországba való tovább utazás céljából... Fenti jelentést megerősíteni látszik azon tény is hogy a Budapest—Róma-i gyorsvonaton Murakereszt úrnál (naponta — L. I.) 60—80 lengyel lépi át állítólag a magyar határt."

26 1940 január első hetében a nagykanizsai lengyel katonai táborból 23 katonai és 34 polgári menekült szökött meg. „Ezek közül 7 katonai és 34 polgári szökevényt I. 5-én Murakeresztúron a magyar határvadászok elfogtak, 16 fő katonai egyén nem került elő."

27 A szökés körülményeinek kivizsgálására bizottságot neveztek ki, mely a nagykanizsai „szöktető központ" meglétére és működésére nézve fontos adatokat szolgáltatott. A bizottsági jelentést megelőző nyomozás során kiderült, hogy a nagykanizsai szöktetési szervezet vezetője „... Symanski Nagykanizsán internált alezredes, ... Nawojski lengyel hadnagy, aki a nagykanizsai „Kis-Royal"-ból... tart fenn kapcsolatot Budapesttel és a határnál levő (magyar —L. I.) bizalmi emberekkel.. ."

28 A „szöktetési szervezet" munkatársa volt még Szpender kapitány, aki a II. világháború kitörése előtt a lengyel vezérkar hírszerző osztályán teljesített szolgálatot. Wiltman (Witman?) őrvezető a polgári ruhák beszerzését és a jugoszláv határhoz való szállítását biztosította. A nyomozás során bebizonyosodott, hogy a magyar lakosság közül sokan aktívan segítették az evakuáció előkészítését, de nem voltak kevesen azok sem, akik az evakuációban tevőlegesen is résztvettek. A kiskomáromi gyógyszerész a nagykanizsai „szöktető szervezet" megbízásából polgári ruhák beszerzésében és a magyar—jugoszláv határhoz való szállításában vett részt. Modlinski lengyel katolikus pap a Budapest—Nagykanizsa közötti összeköttetést biztosította. 23 HL. H. M. 1939. Eln. 21-21-3553-67078 24 Uo. 25 Uo. 26 HL. H. M. 1939-21-21-3205-1941/eln. II. 1939. 27 HL. H. M. 1940-21-21-3153-2840. Bizottsági jelentés. s HL. H. M. 1939. Eln. 21-21-3553-67078.