Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A keszthelyi lengyel szanatórium

llfifiB-tlieTEl MBIEíOlTÜCTI IUO.TTSÍO DDÍtíWBOBI, B8ZIHEIT.'" Obóz Lecznlezy w Keszthely W^giersko Pulskiigo Komi tetű Opiekl . .j^á L'diodzcami . - Néhány Zala megyei lengyel tábor hivatalos pecsétje amelyet önkiszolgálásos alapon a közös ebédlőben kellett elfogyasztani (csak a fekvő betegeket szolgálták ki ebéd idején), olvashatjuk egy korabeli cikkben. Ebéd után az üdülő elcsendesedett, a csendes pihenő délután négy óráig tartott. Ezt követően a könyvtárt és az olvasótermet lehetett igénybevenni. A lakók nagyobbik része sétálással, sakkozással, társasjátékokkal töltötte el az idejét, az este hat órakor kezdődő vacsoráig. Vacsorára meleg ételeket (főzelékek, tejes ételek) szolgáltak fel (kívánságra uzsonnát is biztosítottak). Az üdülő lakói (ahogy ez idős, beteg embereknél lenni szokott) gyakran elégedetlenkedtek. „Amikor mindent lehetett kapni — pl. zsírt is —, akkor a szanatórium vezetősége szinte hizlalta a lakókat", később a nehéz piaci beszerzésből adódóan az ellátásban gyakori volt az „improvizáció, sőt az élelmiszeradagok, a heti étrend kismértékű változatossága miatt többen panaszkodtak is. A lakók zömét (érthetően) a hazatérés lehetősége izgatta: Mindenki számolta azokat a napokat amelyeket a távolban kell tölteni, mindenkinek a szemében ott látszott a kérdés: mikor?"

102 102 Materiaty Obozowe, zesztyt XXXVII. nr. 3. 29. XII 1942.