Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A nagykanizsai lengyel menekülttáborok megszüntetése

A H. M. I. Főcsoportfőnöksége 1940. február 8-án — a belügyminiszterhez eljuttatott levélben — ismételten kifogásolta, hogy Nagykanizsán a város „rossz földrajzi fekvése" ellenére lengyel menekülttábor van.

42 A szombathelyi III. hadtestparancsnokság is igyekezett megszabadulni a „sok bajt okozó" nagykanizsai lengyelektől. A hadtestparancsnokság szerint „.. .a nagykanizsai polg.(ári) menekülttábor az a hely, ahol a lengyel internáltak szökését elősegítik és végrehajtják... a tábor szinte gyűjtőhelye az ország területéről, sőt Németországból (!) ide átszökött (lengyel) katonai személyeknek, ahol felelőtlenül, sőt szabad mozgásukban senki által nem korlátozva hajtják végre a magyar állam érdekeire legtöbbször káros (?) szándékaikat."

43 A hadtestparancsnokság hivatkozott arra, hogy többször hivatalosan kérték a nagykanizsai tábornak az ország belsejébe való áthelyezését, de „... Nagykanizsa város ellenkezése miatt (!) az ottani rendőrség tehetetlenül és a közbelépés lehetősége nélkül kénytelen tűrni a fentvázolt állapotokat."

44 A H. M. I. Főcsoportfőnöksége (a lengyelek szervezkedését kifogásoló jelentés miatt) 1941 elején a III. hadtestparancsnokság útján „állambiztonsági" („K") szempontból figyeltette a nagykanizsai lengyel tábor életét és működését, a táborlakók kapcsolatait. A nyomozók 1941. február 8-i jelentésükben beszámoltak a tapasztaltakról. A jelentés kétségtelen számos meglepő jelenségre világított rá. A táborhoz tartozó 580 fő (polgári) menekült nyolc helyen volt elhelyezve. A táborszerűen elhelyezetteket két-két fő (városi) polgári alkalmazott ellenőrizte. A jelentés megállapította, hogy a polgári menekültek ellenőrzése „...inkább csak arra szorítkozik, hogy a naponta megszökötteket számba vegyék... a kintlakók semmi (komolyabb) ellenőrzésnek alávetve nincsenek."

45 A nyomozati jelentés egy rendkívül szemléletes esettel bizonyította azt, hogy a polgári táborok ellenőrzése képletes, a polgári menekültek listára való felvétele feliratkozás jellegű, azaz túlságosan is egyszerű. Elrettentő példaként megemlítették, hogy a „tábor állományában többen vannak, akik a nagykanizsai lengyel táborból Franciaországba szöktek, majd ott német fogságba kerültek. Németországból újra Magyarországra szöktek és a nagykanizsai (lengyel) polgári táborban minden nehézség nélkül fel lettek véve, dacára annak, hogy francia (!) egyenruhában voltak."

46 1941 tavaszán a nemzetközi helyzet rosszabbodása következtében a nagykanizsai tábor helyzete tarthatatlanná vált. A H. M. „honvédelmi" szempontból aggályosnak tartotta, hogy Nagykanizsán „.. .úgy is mint vasúti gócponton, de különösen határzónában való fekvése miatt, bármely nemzetiségű internáló vagy menekülttábor legyen... Felkérem Nagyméltóságodat, hogy Nagykanizsát a polgári menekültektől mentesíteni... az ország belsejébe szállítani szíveskedjék."

47 A Belügyminisztérium IX. osztályához érkező különböző átiratok hatására Dr. Antall József a IX. osztály vezetője 1941. április 1-ével megszüntette a nagykanizsai lengyel polgári menekülttábort.

48 A nagykanizsai lengyel tábor (az evakuációt szervező központ) felszámolása súlyos veszteséget jelentett a magyarországi lengyel politikai és katonai szervezeteknek egyaránt. Nincs rá bizonyíték, de valószínű, hogy a Lengyel Menekültek Ügyeit Intéző Polgári Bizottság elnöke Henryk Slawik (aki 42 HL. H. M. 1940. Ein. 21-21-4387-3568. 43 Uo. 44 Uo. 45 HL. H. M. 1941. Ein. 21-21—4387-3568. A Honvéd Kémelhárító nagykanizsai kirendeltségének jelentése a szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokságnak a nagykanizsai lengyel polgári menekülttáborban észlelt rendellenességekről. 1941. febr. 8. 46 Uo. Vö.: Majewski (1969), 64—68. 47 HL. H. M. 1941. Ein. 21-21-4387-3568 sz. alatt. 48 Uo.