Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A második világháború alatti magyar—lengyel kapcsolatok történetét (eltekintve a világháború kitörésének előzményétől) sem a magyar, sem a lengyel historiográfia nem érintette. (Witold Bieganski ezredes menekültekkel foglalkozó tanulmányai is csak részkérdésekkel foglalkoznak.) 1939 őszén a hitleri német agresszió elől Magyarországra menekült lengyelek élet és munkaviszonyainak, kulturális, politikai tevékenységének, valamint ezek jelentőségének feltárása (a feltáró munka kezdete) mintegy harminc évet váratott magára. A kérdés szintetikus feldolgozását nagymértékben megnehezítette és ma is nehezíti azon tény, hogy e témakörből is hiányoznak a tudományos összegezés feltételei, a résztanulmányok. Hátráltató tényező továbbá az elsődleges források szétszórtsága is. A magyarországi lengyel menekültekkel kapcsolatos iratanyag igen gazdag és sokrétű, s nagy többsége a magyarországi levéltárakban található. A magyarországi lengyel menekültek problematikája — Godó Ágnes szavaival élve — olyan kérdések közé tartozik „amelyről Magyarországon sokat beszéltek és beszélnek... mégis igen kevesen (és keveset — L. I.) tudnak róla." A kérdés lényege feltáratlan, a kutatómunka kezdetén vagyunk. Talán ennek (is) tudható be, hogy a közelmúltban megjelent összefoglaló történeti munkákban és a részletkérdésekkel foglalkozó szakcikkekben (létszámuk és jelentőségük ellenére) a magyarországi lengyel menekültekről érdemi említés sem történt. A magyar—lengyel barátságnak ez a bonyolult, eseményekben és pozitív cselekedetekben gazdag időszaka nálunk hosszú ideig (szinte napjainkig) tudományos szempontból feldolgozatlan problémának, éppen ezért — sokak szemében — kényes kérdésnek számított. Teljes mértékben egyetértünk Kovács Endrével abban, hogy a menekültekkel kapcsolatban annyit „... szívesen elfogadnak, hogy a hozzánk érkező lengyeleket a lakosság a szívébe zárta, jól bánt velük, de megtorpannak, mihelyt arról van szó, hogy milyen volt abban az időben a hatóságok magatartása." Tanulmányomban többször is szó esik több korabeli minisztériumi hivatalnok, számos Zala megyei katonatiszt, közigazgatási vezető menekültek irányában megnyilvánuló együttérzéséről. Igen bőséges levéltári anyag tanúskodik arról, hogy a lengyel menekültek ügyeivel foglalkozó közigazgatási vezetők és beosztottak nagy többsége a lehetőségeken belül a méltányosságot, az emberséges megoldásokat keresték és alkalmazták, ahol csak tehették segítették, támogatták a lengyeleket. Ugyanakkor az előbb említettekről a közvélemény is úgy tudja, hogy a gyűlölt reakció, az ellenforradalmi rendszer politikájának helyi képviselői illetve végrehajtói voltak. Szeret-