Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A lengyel antifasiszta agitációs munka kezdetei

A lengyel antifasiszta agitációs munka kezdetei A lengyel menekültek katonai és politikai érdekképviselete a Magyarországra való menekülés első' napjaitól kezdve célul tűzte ki a katonai és a katonai szolgálatra alkalmas polgári személyek, angol, francia területre való menekítését (lásd a III. fejezetet). Ennek megfelelően széleskörű információs-agitációs jellegű munka kezdődött. 1939 őszén több félillegális és illegális lengyel nyelvű röplap jelent meg.

35 A röplapok nagy részét bizalmasan, egy részét illegálisan terjesztették a katonai táborokban és a polgári menekültek között. Nagykanizsára az első röplap Józef Treszka mérnök részére 1939. december 14-én érkezett meg. A röplapot Budapesten a 72. sz. postahivatalban adták fel 1939. december 10-én feladó nélküli borítékban.

36 A december 1-i keltezésű röplapot házi sokszorosító (stencil) gépen állították elő. A röplap első része a lengyelországi viszonyokkal foglalkozott, ismertette a megszálló német hadsereg megtorló akcióit s utalt a lengyel nép, a kibontakozó ellenállási mozgalom antifasiszta tevékenységére.

37 „Legnehezebb a helyzet Sziléziában, Tengermelléken és Poznan környékén, ahol a németek a lengyel néptömeget kelet felé nyomják, eltulajdonítva tőlük házaikat, gazdaságaikat, villáikat s egyéb birtokaikat, sőt a parasztságot is kitelepítik, a nőket gyermekeikkel gyűjtőtáborokba zárják, a fiatal férfiakat a német hadseregbe kényszerítik. A lengyelek azonban a legnagyobb terror ellenére is aktív — különböző cselekedetekben megnyilvánuló — ellenállást fejtenek ki, ... megtörténik, hogy ismeretlen lengyel egyének lövöldöznek a németekre, minek folytán a németek a falvakban és vidéken félnek mutatkozni. Varsóban a helyzet semmivel sem jobb, de a nyomor még nagyobb. A város irányítását a német polgári hatóságok vették át, a varsóiak hangulatára való tekintettel az ország székhelyét Krakkóba tették. Több személyt kivégeztek, mert német plakátokat téptek le, de mindezen terror ellenére a lakosság továbbra is pusztítja a német plakátokat. A németek a lelövéstől való félelmükben mindenütt óvatosan jelennek meg." A röplap első részében a krakkói, lwowi, wilnoi helyzetről olvashatunk. A második rész a nemzetközi helyzetről adott tájékoztatást. A röplapban fontos helyet kapott a nyugati hatalmak (Anglia, Franciaország) segítségében való reménykedés: „Anglia és Franciaország ezen egymás melletti háborúban feltétlenül hisznek a győzelemben. Amerikából olyan sok repülőt hozatnak, hogy épp oly nagy erővel támadhassanak a németekre, mint ahogy azok támadtak a lengyelekre. Erre a percre vár Belgium, Hollandia és talán Olaszország is." A röplap befejező része Európa különböző országaiban élő lengyel menekültek szerepére, a londoni emigráns kormány célkitűzéseire hívta fel a figyelmet. A röplap érdemi szerzői szerint a franciaországi lengyel fegyveres erőket szüntelenül növelni, erősíteni kell, mert a „.. .Franciaországban lévő lengyel hadsereg erős falat képez... úgy stratégiailag, mint politikailag. A lengyel kormány és a magyar kormány között még a magyar-román emigráció is ott áll, melynek kötelessége az összeköttetést fenntartani, továbbítani s egyúttal az embereket Nyugatra kicsempészni. E tekintetben az emigráció a legjobb segítséget nyújthatja hazájának." 35 Politikai tartalma miatt meg kell említeni az 1939. november 20-án postán szétküldött „Przeczytaj sam, Przeczytaj innymü DO WSZYSTKICH POLAKOW NA WEGRZECH" c. vallásos röpiratot is, amelyet Nagykanizsán szintén terjesztettek. 36 A címzett Józef Treszka nagykanizsai lengyel menekült volt. 37

Vö.: Madajczyk (1961, 1965), Pospieszczalski (1958), Datner (1959), Koiodziejczyk (1945), HANS FRANK, Przygonski (1971). Polski ruch robotniczy... (1964), Problemy wojny... (1969) munkákkal.