Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

oktatásban" részesítették, csupán azért nem váltották le, mert ekkor a táborparancs­nokság élére még nem találtak megfelelő rangú és rátermettségű főtisztet. 30 A Gunde alezredes elleni vizsgálat lezárása után a nagykanizsai lengyel (katonai) menekülttáborban létrehozott „tiszti dalárda" városi fellépéseit, továbbá a „... a templomokban nyilvános istentiszteleteken való közreműködést" a III. hadtest­parancsnokság, „óvatosságból" betiltotta. 31 A nagykanizsai lengyel katonai menekülttáborban tapasztaltak miatt a helyi hon­véd kémelhárító kirendeltség beosztottjai a városban levő polgári menekülttábort is figyelni kezdték. Széleskörű adatgyűjtés kezdődött annak bebizonyítására (!), hogy Nagykanizsa lengyel menekültek elhelyezésére földrajzi és politikai^ szempont­ból egyaránt alkalmatlan helység. A lengyel polgári és katonai menekültek többsége 1939 őszén valóban együtt volt elszállásolva. Ez a tény fikcióvá tette a katonai személyek internálásáról szóló H. M. utasításokat. A felemás helyzet megszüntetése érdekében a katonai menekültek kör­letéből Lukács Sarolta, a Magyar Vöröskereszt alelnöke a nagykanizsai polgármester segítségével néhány lengyel polgári személyt a Király utca 26. sz. házban helyezett el. Ez azonban félmegoldásnak is kevés volt. A lengyel menekültek viszonylagosan nagy mozgásszabadságát egyes katonai (közigazgatási) személyek nem nézték jó szemmel, voltak olyanok, akik „ebből" mások az esetleges későbbi felelősségrevonás miatt igyekeztek „papírforma szerint" értelmezni a központi rendelkezéseket. A nagykanizsai lengyel tábor (magyar) parancsnoka — felsőbb utasításra — 1940 nyarán a városban kintlakó lengyel katonai személyeket az őrséggel ellenőrzött katonai táborban kívánta összegyűjteni azzal az indokkal, hogy „.. .a szökéseket sokban elősegítik a városban elhelyezett polgári menekültek és a szökések szerve­zésében esetleg (?) közreműködnek a városban lakó lengyel tisztek is." 32 A jelentés további része rávilágít a lengyel katonai személyek őrzésének egy — számos tábor­ban alkalmazott — aspektusára is. A táborparancsnok beismerte, hogy a nagykanizsai szórakozóhelyeken és az utcákon tartott „ismételt razziák igazolták, hogy a lengyel polgári menekültek között sokszor meghúzódtak olyan egyének, akik innen a kat. (onai) gy. (űjtő) táborból szöktek meg. A városban lakó tisztek között természetesen razziát nem tartottam (!) — márcsak tapintatból sem — de felülvizsgáltam, hogy kik tudják igazolni hdtpság. által engedélyezett kintlakásukat. Akik ezt igazolni nem tudták azokat felszólítottam, kérelmük utólagos benyújtására."(!) 33 A táborparancs­nok szándéka — nyilvánvalóan a lengyelek révén — eljutott a Magyar Vöröskereszt központjába is. Röviddel később Lukács Sarolta alelnök levélben fordult a H. M. 21. osztályvezetőjéhez, amelyben kérte, hogy Nagykanizsán a „kintlakó" lengyelek továbbra is a városban bérelt szállásaikon maradhassanak. 34 30 HL. H. M. 1940. Eln. 21—21—3554—2840. Bizottsági jelentés.; Magyar táborparancsnokok Nagykanizsán: Gunde Géza alezredes 1939. IX. 23—1940. II. 18., Kozderkó László ezredes 1940. III. 19—1940. V. 15., Prohács Gyula alezredes 1940. VII. 21 — 1941. III. 31., Bányavölgyi Tost Aurél őrnagy 1941. IV. 1 —1941. X. 20., Zink Jenő alezredes 1941. X. 21-től a tábor megszűnéséig. Lengyel rangidősök Nagykanizsán: Józef Wyporek alezredes 1939. IX. 23-1939. X. 3. (1939. X. 8.-1939. X. 27.), Sawicki vezérkari alezredes 1939. X. 4-1939. X. 7., Adam Wilczek őrnagy 1939. X. 28-1939. XII. 7., Józef Krzeptowski őrnagy 1939. XII. 8-1940. VI. 6., Román Woll ezredes 1940. VI. 7-1940. VII. 20. (Zalaszentgróton és Zalabéren 1940. VII. 21 — 1942. V. 4.) Lengyel rangidősök Zalaszent­gróton és Zalabéren: Stanisíaw Waradzyn alezredes 1942. V. 5-től. Rangidősök a zalaszentgróti résztáborban: Jarosíaw Kaczynski alezredes 1940. VII. 21. 1940 VIII. 14. Gustaw Madzia őrnagy 1941. I. 5-1942. II. 6., Stanisíaw Waradzyn 1942. II. 7-től. Lásd: Jednodniówka, 32-33. 31 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-2840. 32 HL. H. M. 1940-21-21-3978-467 972. 1940. jún. 13. 33 Uo. 34 Uo. (692 szkt. — 1940. sz. irat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom