Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

sz. eln. III. Csfség) honvédelmi miniszteri rendelet értelmében Zala megyében Nagy­kanizsa, Tapolca és Murakereszt úr helységeket jelölték ki. Nagykanizsán (élelme­zési fiókraktár és a honvéd kórház egyik épületrészében) 1500 fő, Tapolcán „végső szükség esetében" (bérelt épületekben) 2000 fő lengyel katonai személy elhelyezését tervezték. Szeptember végén a „vártnál" jóval nagyobb számú lengyel katonai me­nekült Magyarországra érkezése miatt újabb, csekély anyagi ráfordítással, rövid idő alatt berendezhető táborokat jelöltek ki az ország különböző helységeiben. Zala­egerszegen (a volt internálótábor területén) 500 fős, Murakeresztúron (a volt határ­őr laktanyában) 200 fős „szükségtáborok" felállítását helyezték kilátásba. Nagyka­nizsán a kefegyár épületében 500 lengyel katona részére újabb ún. „résztábort" rendeztek be. Az egyik 1939. december 6-i H. M. kimutatás szerint Nagykanizsán 329 lengyel tiszt (és főtiszt), valamint 2080 fo katona, Murakeresztúron 8 tiszt és 200 fő katona tartózkodott. 9 Az időjárási körülmények miatt a nagykanizsai lengyel katonák elhelyezési körülményein változtatni kellett. A kórházbarakkokban 3 magyar tiszt és 50 katona felügyelete (őrizete) alatt 200 fő tiszt, 80 fő tisztjelölt, 100 fő al­tiszt, 800 fő legénységi állományú menekült tartózkodott. A barakkokon kívül a pótkávégyár területén az előbb említett létszámú őrséggel 200 tiszt, 80 tisztjelölt, 100 altiszt és 1100 katona, a nagykanizsai katonai parancsnokság körzetéhez tar­tozó Lazsnakpusztán 2 tiszt és 20 magyar katona őrizete mellett 28 lengyel főtiszt és 40 katonai családtag volt elhelyezve. Murakeresztúron 5 főtiszt, 25 altiszt és 300 fő lengyel katona kapott szállást. Az előzőekben említettük, hogy „végső szükség esetében" Tapolcára is szándékoztak lengyel (katonai) menekülteket elhelyezni. Tapolca helyett (üdülőközpont jellege miatt) Ujdörögd-pusztán a katonai lőtér gondnoksági épületében és két barakkban) 2 tiszt, 30 katona erősségű magyar őr­séggel (5 lengyel tiszt, 25 altiszt és 250 katona) 280 fős kezdeti létszámmal ún. lengyel katonai műszaki munkástábort hoztak létre. Zala megye területén a „változó lét­szám" figyelembevételével 1939. szeptember 19-től 1940 közepéig összesen 762 len­gyel tiszt (hadnagytól ezredesig), 160 tisztjelölt, 325 altiszt és 4260 katona, valamint 40 katonai családtag elszállásolását, élelmezését és egészségügyi ellátását biztosí­tották. A magyar lakosság számos városban és faluban megkülönböztetett és tüntető rokonszenvvel fogadta a lengyel menekülteket. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár a közigazgatási vezetőkhöz intézett körlevélben a menekültek fogadása­kor megnyilvánuló együttérzés mérséklésére hívta fel a figyelmet. „Miheztartás végett közlöm, hogy a menekültekkel szembeni együttérzés minden külső megnyil­vánulására alkalmas cselekményétől tartózkodni kell. Ennek megfelelően a menekül­tek anyagi támogatása céljából hangversenyek, előadások stb. tartására engedély nem adható s részükre adományok sem gyűjthetők, ill. ilyen célú gyűjtés sem enge­délyezhető." 10 A nagykanizsai katonai menekülttáborból a tisztek és katonák engedéllyel kijár­hattak a városba. A polgári menekülteket az 1930. évi 100.000 sz. B. M. rendelet értelmében havi egyszeri jelentkezésre kötelezték az elsőfokú rendőrhatóságnál. A táborok ellenőrzésének (anyagi és személyi) feltételei csak az 1939. év végére terem­tődtek meg országos viszonylatban. A lengyel menekülteknek Magyarország terü­letén való tömeges mozgására elsősorban a budapesti német követség lett figyelmes. Bartha Károly honvédelmi miniszter október 2-án kelt valamennyi hadtestparancs­9 Érdemes megemlíteni, hogy 1939 telén a nagykanizsai lengyel tábor létszáma a legnagyobbak közé tartozott. A komáromi lengyel katonai tábor létszáma 2140 fő volt, Sárváron 2485, Rima­szécsen 1055, a kapuvári gyűjtőtáborban 1118, Érsekújváron 1791, Esztergom (Kenyérmező) 1173, Mosonmagyaróváron 1213 lengyel tiszt és katona nyert elhelyezést. 10 OL. B. M. 1940-IX-9-4013-18/1939.

Next

/
Oldalképek
Tartalom