Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

sz. eln. III. Csfség) honvédelmi miniszteri rendelet értelmében Zala megyében Nagykanizsa, Tapolca és Murakereszt úr helységeket jelölték ki. Nagykanizsán (élelmezési fiókraktár és a honvéd kórház egyik épületrészében) 1500 fő, Tapolcán „végső szükség esetében" (bérelt épületekben) 2000 fő lengyel katonai személy elhelyezését tervezték. Szeptember végén a „vártnál" jóval nagyobb számú lengyel katonai menekült Magyarországra érkezése miatt újabb, csekély anyagi ráfordítással, rövid idő alatt berendezhető táborokat jelöltek ki az ország különböző helységeiben. Zalaegerszegen (a volt internálótábor területén) 500 fős, Murakeresztúron (a volt határőr laktanyában) 200 fős „szükségtáborok" felállítását helyezték kilátásba. Nagykanizsán a kefegyár épületében 500 lengyel katona részére újabb ún. „résztábort" rendeztek be. Az egyik 1939. december 6-i H. M. kimutatás szerint Nagykanizsán 329 lengyel tiszt (és főtiszt), valamint 2080 fo katona, Murakeresztúron 8 tiszt és 200 fő katona tartózkodott.

9 Az időjárási körülmények miatt a nagykanizsai lengyel katonák elhelyezési körülményein változtatni kellett. A kórházbarakkokban 3 magyar tiszt és 50 katona felügyelete (őrizete) alatt 200 fő tiszt, 80 fő tisztjelölt, 100 fő altiszt, 800 fő legénységi állományú menekült tartózkodott. A barakkokon kívül a pótkávégyár területén az előbb említett létszámú őrséggel 200 tiszt, 80 tisztjelölt, 100 altiszt és 1100 katona, a nagykanizsai katonai parancsnokság körzetéhez tartozó Lazsnakpusztán 2 tiszt és 20 magyar katona őrizete mellett 28 lengyel főtiszt és 40 katonai családtag volt elhelyezve. Murakeresztúron 5 főtiszt, 25 altiszt és 300 fő lengyel katona kapott szállást. Az előzőekben említettük, hogy „végső szükség esetében" Tapolcára is szándékoztak lengyel (katonai) menekülteket elhelyezni. Tapolca helyett (üdülőközpont jellege miatt) Ujdörögd-pusztán a katonai lőtér gondnoksági épületében és két barakkban) 2 tiszt, 30 katona erősségű magyar őrséggel (5 lengyel tiszt, 25 altiszt és 250 katona) 280 fős kezdeti létszámmal ún. lengyel katonai műszaki munkástábort hoztak létre. Zala megye területén a „változó létszám" figyelembevételével 1939. szeptember 19-től 1940 közepéig összesen 762 lengyel tiszt (hadnagytól ezredesig), 160 tisztjelölt, 325 altiszt és 4260 katona, valamint 40 katonai családtag elszállásolását, élelmezését és egészségügyi ellátását biztosították. A magyar lakosság számos városban és faluban megkülönböztetett és tüntető rokonszenvvel fogadta a lengyel menekülteket. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár a közigazgatási vezetőkhöz intézett körlevélben a menekültek fogadásakor megnyilvánuló együttérzés mérséklésére hívta fel a figyelmet. „Miheztartás végett közlöm, hogy a menekültekkel szembeni együttérzés minden külső megnyilvánulására alkalmas cselekményétől tartózkodni kell. Ennek megfelelően a menekültek anyagi támogatása céljából hangversenyek, előadások stb. tartására engedély nem adható s részükre adományok sem gyűjthetők, ill. ilyen célú gyűjtés sem engedélyezhető."

10 A nagykanizsai katonai menekülttáborból a tisztek és katonák engedéllyel kijárhattak a városba. A polgári menekülteket az 1930. évi 100.000 sz. B. M. rendelet értelmében havi egyszeri jelentkezésre kötelezték az elsőfokú rendőrhatóságnál. A táborok ellenőrzésének (anyagi és személyi) feltételei csak az 1939. év végére teremtődtek meg országos viszonylatban. A lengyel menekülteknek Magyarország területén való tömeges mozgására elsősorban a budapesti német követség lett figyelmes. Bartha Károly honvédelmi miniszter október 2-án kelt valamennyi hadtestparancs9 Érdemes megemlíteni, hogy 1939 telén a nagykanizsai lengyel tábor létszáma a legnagyobbak közé tartozott. A komáromi lengyel katonai tábor létszáma 2140 fő volt, Sárváron 2485, Rimaszécsen 1055, a kapuvári gyűjtőtáborban 1118, Érsekújváron 1791, Esztergom (Kenyérmező) 1173, Mosonmagyaróváron 1213 lengyel tiszt és katona nyert elhelyezést. 10 OL. B. M. 1940-IX-9-4013-18/1939.