Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

a lengyel tiszteket nem internálta, minél fogva fennáll a veszély, hogy azok a franciaországi légiókhoz átszökhetnek... Berlinben úgy tudják ugyan, hogy a magyar katonai körök kifogástalan magatartást tanúsítottak — de egyes, nem katonai körök viselkedése szerintük nehezen egyeztethető' össze a nemzetközi szokásokkal."

39 A németeknek nem tetszett a lengyelek tüntető szimpátiával való fogadása. Aggodalmat keltett az is, hogy a hadsereg tisztjei közül sokan nyíltan rokonszenveztek a lengyel katonatisztekkel, hogy a lakosság egy emberként a menekültek mellé állott. A németek azonban hiába tiltakoztak „Teleki ebben az esetben bátor volt, nyilvánosan is megmondta, hogy népünk testvériséget érez a lengyelek iránt és mélyen sajnálja sorsukat. Oly erő volt ebben a magatartásban, s annyira a nép akaratából történt minden, hogy Teleki már régen halott volt, Keresztes-Fischernek jóval kevesebb a hatalma, a lengyelek gondozásában kialakult gyakorlaton mégse mer(t) változtatni senki.. A megújuló német intervenciók elkerülése érdekében a belügyi és honvédelmi hatóságok a Külügyminisztérium bevonásával körvonalazták a Magyarországra került lengyel állampolgárok jogi helyzetét.

41 A katonai személyeket internálták és az ország különböző területén felállított táborokban helyezték el. A szabályzat értelmében a katonák magyar őrkísérettel a tisztek „becsületszó" ellenében egy ideig ellenőrzés nélkül hagyhatták el a tábort. A valóságban azonban egészen 1940 nyaráig az „internált" katonák, de különösen a tisztek szabad mozgásukban nem voltak korlátozva, fokozottan érvényes volt ez az 1939. szeptember—novemberi hónapokra. E megállapítást igazolja dr. Gaudiers-nek a Népszövetség vezető orvosának megállapítása, aki 1939 szeptember végén budapesti tartózkodásakor néhány lengyel tábort meglátogatott. „Dr. Gaudiers csodálattal és meglepetéssel állapította meg, hogy a losonci táborban elhelyezett sokezer főnyi lengyel menekültre 4 magyar katona ügyel fel... a magyar hatóságok magyar táborparancsnokról nem gondoskodtak..."

42 A katonai menekülteket kezdetben szükségmegoldásként elhagyott mezőgazdasági ipari épületekben, a tiszteket — véglegesen — vidéki kastélyokban, a balatonparti és dunakanyari üdülőkben helyezték el.

43 A lakásra nem, vagy kevésbé alkalmas épületeket a tél beállta előtt rendbehozták, ill. más megfelelőbb helyen szállásolták 39 DIMK IV. 577. 40 Dobi, II. 133. Vö.: HL. H. M. 1939. Eln. 21-21-3553-67078. A szombathelyi m. kir. III. honvéd hadtestparancsnokság jelentése. Bizalmas! 41 HL. H. M. 1940—21—21—3553—952. A lengyel hadseregnek Magyarország határát átlépett és lefegyverzett tagjai a nemzetközi egyezmények és a H. M. (49 402 eln. 1. b. —1939 rendelet 1. fejezet, 1. pont) állásfoglalásának értelmében nem hadifoglyoknak, hanem „internált személyeknek'' tekintették. Az internált személyek szökéséhez — őrséghez nem tartozó személyek részéről — nyújtott segítséget a Btk 1 §. és a 447 §. szerint nem lehetett büntetendő cselekménynek tekinteni. A „szökevényt" sem lehetett bíróságilag felelősségre vonni. A magyar törvények viszont megengedték, hogy az internáló táborokat „engedély nélkül" elhagyó katonai személyeket ún. büntető táborban helyezzék el, a „büntetés" mértékének megfelelő ideig. A büntető táborba utalás annyiban jelentett tényleges büntetést amennyiben a büntetés időtartalma alatt a tábor területét elhagyni nem lehetett. 42 HL. H. M. 1939—12—12—51932. Dr. Gaudiersnek, a Nemzetek Szövetsége vezető orvosának budapesti látogatásáról készített jelentés. 1939. szept. 30. 43 Tiszti szállásként hatóságilag több üdülőt, pensiót, középületet, kastélyt stb. lefoglaltak vagy bérbevettek: Somlószöllősi „községi" kastély, Gyöngyösapáti Honvéd Üdülő, Esztergom Tiszti Üdülő, Balatonlelle Zrínyi Miklós Katonai Üdülő, Mosdós, Lengyeltóti, Tompa stb. községekben kastélyokat, a Balaton menti községekben villákat, pensiókat béreltek a lengyel tisztek és tiszti hozzátartozók elszállásolására. A helyhiány miatt később kevésbé elegáns helyeken is szállásoltak el tiszteket, a katonákról nem is beszélve. Lásd, HL. H. M. 1939—12—12—58931.; HL. H. M. 12-12-55981.; SML Főispáni iratok 9(9) 81-1940.; SML Főispáni iratok 9 (9) 109-1940., 110-1940., 121-1940. jelzésű iratokat. Vö.: Lagzi,HK 1973. 4.sz. 694-696., Lagzi, SSz 1973. 3. sz. 245-248.