Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
VI. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MŰVELŐDÉSI ÉS KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN - A táborok kulturális életének sajátosságai
Marian Neff a zalaszentgróti lengyel katonai tábor egyszeri kiadványában (Jednodniówka 18 ) találóan jellemezte a Zala megyében elhelyezett lengyel menekültek élet- és munkalehetó'ségeit. Cikkében őszinte szavakkal emlékezett meg a lengyelek megsegítéséről, kifejezte a menekülteknek Magyarország iránt megnyilvánuló háláját: „A mostoha sors által munkahelyünkről (hazánkból) kiragadva a bennünket oly közelről érintő események sodrából kivetve sem adtuk át magunkat a tétlenségnek, hanem megkíséreltük, hogy helyzetünket a viszonyokhoz képest és az adott lehetőségekhez képest úgy alakítsuk, hogy saját érdekünkben dolgoznunk kell s hasznosan kell eltöltenünk az időt. A (táborban) a napi program az évszaknak megfelelően alakul. A nap nagy részét előadások, tanfolyamok töltik ki. A tárgykör változatos: általános érdekű (előadások) tudományos dolgokról, katonai szakkérdésekről hallunk előadásokat: idegennyelvű tanfolyamokat látogatunk, kereskedelmi könyvvitelt tanulunk, könyvkötészeti tanfolyamot szerveztünk. Van autóvezetői, asztalos-ipari stb. tanfolyamunk. A nyári napirenden szerepel a reggeli torna, kosárlabda, úszás, horgászás és más sportok — míg a tél a sízés és a korcsolyázás ideje. A szabadidőt olvasás, fényképezés, bélyeggyűjtés, a környéken tett kisebb séták stb. töltik ki. Egyesek közülünk az itteni földmérési irodákban, a villamos műveknél, a téglagyárban, magáncégeknél, a gyümölcsészetekben (és) a távbeszélő hálózatnál dolgoznak — míg a közkatonáink igen gyakran résztvesznek a kaszálási és aratási munkálatokban ; segédkeznek a szüretelésnél, fát vágnak, stb. Az Ő számukra napi egy órai elméleti tanulás is kötelező, amely iskolai műveltségüket van hivatva kiegészíteni és fejleszteni. Van azonkívül orvosi és fogorvosi rendelőnk. A helybeli Egészségház kádfürdőit is igénybe vehetjük. Az ugyanitt működő anya és csecsemővédelmi intézmények ingyenes tanáccsal és felvilágosítással látják el a lengyel családokat is... Mélységes hála tölt el bennünket, ha a magyar vendéglátóinkra gondolunk — szívből jövő köszönetet mondunk vendégszeretetükért s az irántunk lépten-nyomon megnyilatkozó rokonszenvükért. Érezzük, hogy megértik tragikus sorsunkat és sajnálnak bennünket. [...] Nincs kételyünk aziránt, hogy magyar földön való tartózkodásunk hozzá fog járulni a hagyományos magyar—lengyel kapcsolatok elmélyítéséhez, s hogy távozásunkkal nem fognak megszakadni azok a szálak, mely(e)k köztünk itt szövődtek. Áll ez különösen a fiatal lengyel nemzedékre, mely ebben a szívélyes légkörben élt és nevelődött évekig, s amely feledhetetlen benyomásokat és emlékeket visz haza magával s fennen hirdeti majd hazánkban, s újból és újból igazolja a régi történeti szállóige igazságát. »Magyar és lengyel egy testvér«." 18 Jednodniówka, 36—37.
