Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

azok, akik házaikba fogadták a menekültek egy részét, ápolták a sebesülteket, vagy az időközben megbetegedetteket. A külföldi sajtó és a menekültek visszaemlékezései egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a lakosság, a társadalmi és állami szervek tapintatosan, humánusan fogadták a polgári, de különösen a katonai menekülteket. „Mindent megtettek, hogy maga a tény, — fegyvereinket át kellett adnunk — minél kevésbé legyen fájdalmas számunkra és ne érintse mélyen önérzetünket. Bátran merem állítani, hogy igazán lovagiasan viselkedtek velünk szemben, hiszen ezredünktől nem kívánták, hogy ott a határon rakjuk le fegyvereinket, jó pár napon vonult — nehéztüzérségi — ezredünk egész felszerelésével, ágyúkkal és munícióval magyar területen a Tisza mentén egészen Beregszászig és csak ott adtuk át egész hadfelszerelésünket a magyar hadsereg képviselőinek."

25 Antall József szintén a kortársakra, szemtanúkra hivatkozva munkájában megemlíti, hogy „A legtöbb helyen a lefegyverzés aktusa alatt a magyar katonai zenekarok — a lengyel szemek könnyhullatása közben — a „Nincs még veszve Lengyelország" kezdetű lengyel himnuszt játszották".

26 Az ország területére menekült lengyel katonai személyek jogi helyzetét, foglalkoztatását, egészségügyi ellátását és őrzését szeptember 22-én körvonalazták. A miniszterelnökség, a H. M. a B. M., valamint a külügyminisztérium képviselőinek együttes értekezletén hozott döntés értelmében (amint az várható is volt) a lengyel katonai személyek anyagi, erkölcsi gondozása és őrzése (internálása) a H. M. feladata lett. Az általános rendelkezésekben kimondták, hogy a lengyel fegyveres erők (katonaság, vámőrség, rendőrség stb.) tagjait internálják, de nem tekintik hadifoglyoknak. Az internálást azért tartották fontosnak, mert — Bartha Károly szerint — „.. .a baráti Németországgal szemben fennálló kötelezettségeink megkívánják, hogy a lengyel hadsereg s egyéb fegyveres testületek tagjainak szigorú, zárt (!) őrzését s megakadályozását minden oly cselekedetnek alkalmazását részükről, amely Németországgal szemben barátságtalan cselekedetnek tekinthető."

27 Az általános utasításokban Bartha külön kihangsúlyozta, hogy a lengyelekkel szemben „...lefektetett szigorú rendszabályok pontos betartása mellett azonban emberséges bánásmód jellemezze a velük szembeni magatartásunkat."

28 A gyűjtőtáborok őrzésének (az internálás), továbbá a táborok belső életének szabályozását a H. M. 1/b. dolgozta ki, mivel a 21. osztály ekkor még szervezés alatt állt. A katonai menekülteket (lehetőség szerint) szervezeti egységenként táborszerűen helyezték el. Belső vezetését (a legénység foglalkoztatását, a szabadidő eltöltés, és a továbbképzés megszervezését) a lengyel rangidős tisztekre (starszy obozu) bízták. 25 Ksyk, 1971. 28 Antall, 16.; Vö. :Új Magyarország 1945. dec. 5.; A menekültek közül — sokan azonnal, mások évtizedekkel később — kifejezték hálájukat, „... a hontalanoknak kijáró együttérzésen túl mindenki igyekezett segíteni. Nagy hálával fogadtuk ezt a szeretetet és önzetlen barátságot. A legendás magyar vendégszeretet ezekben a nehéz időkben is ott tündököl minden magyar szívében... soha-soha nem fogom elfelejteni azt a nemes vendégszeretetet, amellyel bennünket ismerősök, főképpen ismeretlenek fogadtak." (Magyarország 1939. okt. 9. Egy menekült katonatiszt feleség nyilatkozata Budapesten.) — A Stampa c. római lap Miskolcról közölt tudósításában kiemelte, hogy „a magyar lakosság nagy tapintatról tesz bizonyságot a lengyel menekültek irányában, ellátják őket minden szükségessel." (MTI jelentése Rómából. Magyarország 1939. szept. 16.) A menekültek magyarországi fogadtatása Angliában is pozitív visszhangot keltett. Az MTI „Anglia figyelmét nem kerülte el a lengyelek magyarországi fogadtatása" c. tudósítása szerint „Lord Noel Buxton kiemelte, hogy a magyar gyermekjóléti szervezet az országhatárra kiküldötte az egyik kiváló magyar közigazgatási szakértőt, aki a segélyezés munkája mellett szükségiskolákat is létesített a menekült gyermekek számára." (Magyar Nemzet 1939. nov. 10.). 27 HL. H. M. 1939. Eln. 1/b. 434002. 28 Uo. Bartha Károly honvédelmi miniszternek 1939. szept. 25-én kiadott rendelete a lengyel katonai menekültek belső életének szabályozásával foglalkozott.