Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.

nak. A Segélyalapból a polgári menekültek is részesülhettek, olvashatjuk Marian Neff (Jednodniówkában közzétett) írásában. A Segélyalap részére a törzstisztek (oficerów sztabowych) havi 6 P., a főtisztek (oficerów starszych) és a tisztek (oficerów mlodych) havi 3 P. összeget ajánlottak fel (az összeget később mérsékelték). A segélyezésre szánt összeg 1939. október 11 — 1940. december 31. között 10 483,10 pengő volt. A segélyezésre szoruló menekültek nek 133 esetben (4081 P. összegben) folyósítottak rövidlejáratú kölcsönt. A tiszti és altiszti családtagokat 3082,53 pengővel támogatták. A tisztjelöltek, altisztek és katonák részére 194 esetben folyósítottak kisebb-nagyobb kölcsönöket, összesen 2612,20 pengő összegben. A magyarországi lengyel menekültek Németországba s a megszállt Lengyelországba is küldtek (küldhettek) segélycsomagot és pénzt. A küldeményeket a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével bonyolították le. A németországi hadifogoly és munkatáborokban levő lengyeleket 2206 P., a Lengyelországban maradt nélkülöző családtagokat 300 P. értékű csomagküldeménnyel támogatták. A Segélyalapból jelentős összeget juttattak kulturális célokra is. A zalaszentgróti lengyel elemi iskola részére 73,95 pengőt, 1940 júliusától 1941 decemberéig kulturális-nevelési célokra összesen 360,60 pengőt áldoztak. A magyarországi lengyel ifjúság támogatására 200 pengőt, a budapesti Katonai Önsegélyező Alap (Fundusz Samopomocy Zolnierski) részére szintén 200 pengőt ajánlottak fel. (Zalaszentgróton 1941 májusától a tiszti tábor 500 m

2 kerti művelésre alkalmas területet bérelt, ahol zöldségféléket termeltek. A kert tiszta haszna 1941-ben pl. 300 P. volt, a zöldséget a tiszti konyha hasznosította.)

49 A Segélyalap megteremtése, fejlesztése és működtetése a tisztek áldozatkészségéről, egymás iránt érzett felelősségérzetéről tanúskodott s a menekültek szervezőképességét dicsérte. A menekültek életszínvonalának alakulásában (különösen 1942-től) fontos szerepet játszott a munkavégzésből származó különjövedelem összege és annak mindenkori vásárlóértéke. Az elhelyezkedés az egyre inkább jelentkező munkaerőhiány miatt általában nem okozott problémát. Országos jelenségnek számított a lengyel menekültek alkalmazása. A menekülttáborokba (a H. M. 21. és a B. M. IX. osztályára) különböző helyekről — gyárakból, iparosoktól, egyéni gazdáktól stb. — naponta számos munkásigénylő levél érkezett. Nagy Sándor pápai cukrász a Karmacson élő Stanisíaw Piela alkalmazásának engedélyezését szorgalmazta.

50 A lengyel munkavállalókat megtalálhatjuk az ország különböző községeiben. A szakemberek különösen kapósak voltak. A karmacsi jegyző pl. az egyik helyi gazdánál dolgozó menekült munkavállalási idejének meghosszabbítását kérte, mert Karmacson munkaerőben „...amúgy is hiány van."

51 A hévízfürdői „Hadnagy Szállás" üdülőben Józef Kuzemski 1942. július 27-től (havi 60 pengős fizetéssel és teljes ellátással) volt alkalmazásban,

52 Vértessy Ferencné négy lengyel nőt szobalányi beosztásban foglalkoztatott.

53 Bencze Lajos sümegi órásmesternél szintén dolgoztak lengyelek.

54 A keszthelyi „városi" táborban élő Bronisíawa Ratajczak asszisztensi minőségben Dr. Ács József orvosnál vállalt munkát. Próbaidejére havi 25 pengő fizetést (és teljes ellátást) kapott.

55 Igen sok lengyel 49 ZML 3-2095/1942. 50 ZML 3-2058/1942. 51 ZML 3-1835/1942. 52 ZML 3-1844/1942. 53 ZML 3-1868/1942. 54 ZML 3-1718/1942. Vö.: ZML 3-1881/1942. 55 ZML 3-1819/1942.