Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN
dását. A lengyel menekültekkel kapcsolatban Weizsácker német külügyi államtitkár Sztójai berlini magyar követnek félreérthetetlen formában kifejtette a német külügyminisztérium álláspontját. Weizsácker nem minden célzás nélkül hangsúlyozta, hogy német részről „.. .a román kormányra a legerősebb nyomást gyakorolják a tekintetben, hogy a lengyel—román határt átlépő lengyel csapatokkal szemben a legszigorúbb neutralitás értelmében viselkedjenek, azaz, hogy ezeket azonnal lefegyverezzék és internálják". Sztójai szerint Magyarország részéről ugyanilyen eljárást vártak a németek. Sőt, a németországi — lengyelellenes — hangulatra való tekintettel Sztójai azt tanácsolta a külügyminisztériumnak, hogy „...előnyösnek tartanám, ha erre vonatkozólag (a lengyel menekültek magyarországi internálására — L. I.) valamilyen konkrét kijelentést tennénk, mielőtt ők (a németek) fordulnának hozzánk ily kéréssel." 9 Egy héttel később a német kormány nyugtalansága „érthetőbb" formában jelentkezett. Wilhelm Fabricius bukaresti német követ Bárdossyval közölte, hogy a tengelybarát országokba menekült lengyeleknek nyújtott mindenféle engedmény és támogatás német érdekekbe ütközik! Ezzel a német felfogással magyarázható az is, hogy a lengyel hadsereg azon egységei, amelyek Litvániába menekültek — mint Romániában — szigorú internálásban részesültek. 10 A Magyarországra is tömegesen érkező lengyel menekültek leendő helyzetéről Leon Oríowski budapesti lengyel követ szeptember 17-én megbeszélést folytatott Csáky külügyminiszterrel. Csáky a miniszterelnökkel és a vezérkari főnökkel egyetértésben kidolgozta és közölte Oríowskival a Magyarország területére érkező lengyel menekültekkel szemben foganatosított intézkedéseket. Ezek szerint a katonákat lefegyverezik és szállásul táborokat jelölnek ki számukra. A polgári menekültek közül, akik ellátásukról gondoskodni tudnak „.. .úgy kezelik, mint bármilyen idegent aki magyar földre lép", az ellátásra szorulókat Csáky „irányelvei" szerint polgári táborokba kívánták elhelyezni. 11 A német hadseregcsoportok bekerítése elől szeptember közepén a lengyel kormánynyal a diplomáciai testület is Czernowitzba költözött. Hory András — varsói magyar követ — akinek része volt a menekülés okozta megpróbáltatásokból, és látta a lengyelek kétségbeesett helyzetét, a követség katonai attaséján keresztül kérte a kormányt, hogy segítse elő a lengyel polgári és katonai személyek Magyarországra való menekülését. 12 A lengyel menekültek a harctéri események függvényeként szeptember 15-től folyamatosan érkeztek Magyarországra. 13 Teleki miniszterelnök — a minisztertanács előzetes tájékoztatása nélkül — Keresztes-Fischer belügyminiszterrel egyetértésben utasítást adott a magyar—lengyel határ megnyitására. A minisztertanács csak szeptember 24-i ülésén foglalkozott a „lengyel menekültek" kérdésével és utólagosan hozzájárult a német hadsereg, a megszállás elől menekülő lengyel katonai és polgári személyek befogadásához, valamint hivatalosan kilátásba helyezte, hogy a magyar te9 DIMK IV. 516-517. Vö.: Magyarország 1939. szept. 20. 10 DIMK IV. 535—536; Magyarország szept. 20. 11 DIMK IV. 533—534. Csáky szeptember 14-én közölte Sztójai berlini magyar követtel: „Ribbentroppal való legutóbbi találkozás (szept. 7.) alkalmával saját kezdeményezésemmel megmondtam, hogy hozzánk esetleg átvetődő lengyel fegyveres csapatokat lefegyverezzük és internálásukra már felépítették (?) az internáló táborokat." DIMK IV. 520. 12 DIMK IV. 518. 13 SML 1940—333. 1—336. A balatonkiliti jegyző jelentése szerint Balatonkiliti és Tab községekben 1939. szept. 15-től tartózkodtak lengyel menekültek.