Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Müller Robert:A tófeji kemence.

6. kép. A tófeji kemence alaprajza és metszetei. 1. humusz; 2. barna, kerámiával vegyes töltelékföld; 3. bemosódott sárga agyag; 4. hamu, faszén, mész. réteg felett 8—12 cm vastagságban sárga, bemosódott agyag következett. Ezt a K-i bejáratban is megtaláltuk. A kemencében történő égetés felhagyása és a tüzelőgödör betemetése között tehát bizonyos időnek kellett eltelni. A tüzelőgödör betemetésekor döntötték össze a kemencét, ugyanis a sárga agyag felett a mai bolygatott humuszig erősen agyagos, a szűztalajnál szürkébb föld következett. Benne a szétrombolt kemence átégett töredékei mellett nagyszámú állati csontot és kerámiatöredéket találtunk. Ezek többsége szürke, barnásszürke vagy szürkésbarna, körbefutó csigavonallal díszített oldaltöredék (6. kép 1, 5—6, 8 és 11—12). Kézikorongon, homokkal és kavicszuzalékkal soványított agyagból készültek. Durvább kavicsszemek csak az 1. sz. darabban figyelhetők meg. Ugyanilyen anyagúak a hullámvonallal díszített darabok is (6. kép 2—4.). A barnásszürke, viszonylag fejlett, tagolt peremek (6. kép 7, 9—10.) is hasonló edények töredékei. A kerámiaanyag a XIII—XIV. századra keltezhető. A kemence funkciója csak mészégetés lehetett. A hasonló rendszerű fazekaskemencékben a jobb hőelosztás céljából a rostélyt nem négy, hanem sokkal több lyuk töri át.

4 Sem a kemencéből, sem a tüzelőgödörből nem került elő rontott vagy az égetés során széttört kerámia, amit a hasonló kemencéknél mindig megtaláltak. A tüzelőgödör alján talált meszes réteg, ill. a kemencében és környékén talált nagyszámú mészkő, meddő darabok és salakok alapján kétségtelen, hogy kemencénket mészégetésre használták. ''Parádi N.: A Hács-béndekpusztai Árpád-kori edényégető kemence. Arch. Ért. 94 (1967) 20—36. bőséges irodalommal.