Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.
Horváth Ádám gúnyolódása azt kívánja itt hangsúlyozni, mennyire gyűlölik a zalai nemesek a főispáni helytartót, és hogy Amadé milyen keserűen emlékszik az 1815. évi tisztújításon vallott fiaskóra. Érdekes, hogy Horváth szerint a nemesek az angol választások Példájával is érvelnek. Valószínű, hogy ez az angol példákat szívesen idéző Horváth Ádám véleménye, s így az látszik valószínűnek, hogy ő maga érvelt így a választások előtt, és magát nevezi „szárnyas kéz"-nek. Ez persze utalás a szerző költő voltára is. A III. dialógus kegyetlen kigúnyolása Amadé megnyitó beszédének, az új szavazási rendeletet érdemben tárgyaló május 17-i közgyűlésen. ,,Az arany patsirtás sas le tilt a tiszt választásban minden lármát, sziszegést, kipisszegést, szárny tsattogtatást, tsipkedést, kergetést,... a veréb ne tslripeljen, a varjú ne károgjon, a lúd ne gágogjon, a réce ne sápogjon, a bagoly ne huhogjon, a szarka ne tsörögjön." Vagy Horváth ilyennek látja a személyenkénti szavazást elrendelő királyi mandátum lényegét? Kétségtelen, hogy mind Amadét, mind Sümeghyt élesen gúnyolja, holott 1815-ben, amikor Horváth ellen folyt vizsgálat a ..Stájer tánc" című verse miatt,éppen ők simították el az ügyet.' 20 Megfeledkezett volna erről? Vagy úgy vélte, hogy régi barátja, Csutor János, a volt tiszti főügyész húzta ki akkor a bajból? 27 Valószínű viszont, hogy az öreg szabadkőműves nem felejtette el azt, hogy Sümeghyt 1797-ben császári beavatkozással, erőszakkal ültették az elmozdított zalai jakobinusok helyébe a másodalispáni székbe. 28 A továbbiakban az egyezkedést írja le a főispáni jelölés, kinevezés és a választás módja tekintetében. Lényegileg a közgyűlési jegyzőkönyvnek megfelelően. A lényeg azonban a IV. dialógus, a „voks vásár". Addig tart az alku, míg megállapodnak fejenként napi 12 garasban, ennek fejében megígérik a „verebek, csirkék, zsibák, pókafiak, mezei fürjek, seregélyek, foglok", hogy 800 szavazatot szállítanak a „Czinedkének". Szó esik még a fecskékről, akiknek nincs állandó fészkük a megyében, de akiknek a Karvaly szerint nem szabad mást választani, mint a cinkét. , A cinke, akiről itt szó van, nyilván a választáson megbukó alispánjelölt (Horváth Ádám írásából is kitűnik, hogy megbukott) Nedeczky Ferenc. A „Czinedke" az ő nevének anagrammája. A verebek, csirkék, libák stb. alatt persze az egy telkes bocskoros nemesek értendők. A fecskék, akik többket tudnak, alkalmasint a plébánosok, akikre nyomást gyakorolhattak, hogy Nedeczkyre, a veszprémi prépost unokaöccsére szavazzanak. Valószínűleg ezért is jöttek el a tisztújításra oly kevesen. A karvaly távozása után a verebek, pulykák, csirkék összedugják a fejüket, hogy olcsón adták a szavazatukat. De majd legközelebb többet kérnek. Aztán elmélkednek, hogy miért érdemes ekkora áldozatot hozni a megválasztásért, és a bölcs fecske kifejti, hogy „Feniks"-nél (Főnix) ritkább az olly igazság 26 Vörös Károly: Adalékok Pálóczi Horváth Ádám életéhez. Bp. 1958. Irodalomtörténeti füzetek 17. sz. 41—49. 1. 27 Göcseji Helikon 4. sz. (1972) 72. 1. 20 ZmL. Kjkv. 1797. április 25. közgy.
