Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

Harmadnap az alszolgabírók választásán, már ahol legnagyobb volt az érdeklődés, ott is csak 476 szavazó akadt (tapolcai I. vidékbeli alszolgabíróság), a szántói II. vidékbeli alszolgabíró választására már csak 358 szavazó maradt. Pedig ez utóbbiban éles küzdelem is folyt, Oroszváry András 185 szavazattal győzött Hertelendy Imre 114 szavazatával szemben. A többi 59 szavazat a másik két jelöltre esett. A jegyzőkönyv szavaiból ezenkívül csak azt tudjuk meg, hogy a választás első két napjának estéjén a főispán fényes vacsorán látott vendégül három különböző helyen összesen 150 urat.

21 Nyilvánvalóan azért így megosztva, mert egy helyen ennyi vendég nem fért volna el. Kik voltak a meghívottak a „lovagi rend"-en belül, azt csak elképzelhetjük. Nyilvánvalóan nem az esküdtek és aladószedők. A jegyzőkönyvből is azonnal szembetűnik egyrészt a kisnemesség meglehetős részvétlensége, másrészt, hogy a főtisztviselők megválasztása után túlnyomó részük oly gyorsan hazament. Nem valószínű, hogy őket nem az érdekelte legjobban, kik lesznek a közvetlen elöljáróik, az alszolgabírák és esküdtek, inkább az látszik valószínűnek, hogy elmentek, mihelyt nem volt, aki etesse, itassa őket. Az 1834. évi alispánválasztásra már 4629-en jöttek össze.

22 Igaz, a kistisztviselők választása a polgári korban sem nagyon érdekelte a képviselőtestületeket. II. Pontosat nem is tudnánk a gyűlés színfalak mögötti mozgató rugóiról, ha nem vett volna részt a gyűlésen — életének talán utolsó politikai aktusaként — Pálóczi Horváth Ádám táblabíró, aki nem mulasztotta el tapasztalatainak feljegyzését. Kazinczyhoz írott levelében is beszámolt arról, amit úgyis tudunk a jegyzőkönyvből, hozzátéve azt az epés megjegyzést, ,,tsak azt írom ide, hogy az iliyen voksolásban annyi adás-vevés történik, hogy formális Verbungok vágynak: kérelmen, pénzen, italon vették sokan a voksokat, azalatt, míg a Deputatiok azoknak egyenként beszedésében dolgoztak."

23 írt azonban ezenkívül egy tizenhat oldalas persziflázst is. Ezt csak magának jegyezte fel, vagy talán az utókor számára, hisz némelyik nem is túlságosan elrejtett célzása lehetetlenné tette a közzétételt, viszont legtöbb utalását olyan álnevek mögé rejtette, hogy csak a helyi viszonyokkal teljesen ismerősek értették volna meg. És ha megértik, valószínűleg meghurcolják a csúfondáros öreg költő-politikust. Merész lendülettel a madarak vezetőválasztó gyülekezetéről ír, minden szereplő személy valami madár nevet visel. Még a császárt is „arany patsirtás kétfejű sas"-ként emlegeti. A híres „Stájer tánc" eredeti szövegében még csak „nagy Sas'-nak mondja. 21

ZmL. Kjkv. 1819. július 5. 22 Kjkv.. 1834. szept. 22. közgy. 2024. sz. 23 Kazinczy Ferenc levelezése. M. T. Akadémia kiadása. Bp. 1906. XVI. köt. 443. 1.