Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.
kultak át, amely összejövetelen a későbbi visszaemlékezések szerint a tárgyalás magas színvonalú és racionális érvekre támaszkodó volt/' de semmiképpen sem képviselt széleskörű közvéleményt. A megyei tisztviselők és a fizetésben nem részesülő, de a bíráskodásban való részvételre jogosult táblabírák számának növekedésével a közgyűlésen megjelentek száma is nőtt. így az 1815. november 8-i zalai tisztújításon 213 jelenlevő nevét jegyezték fel, közülük megyei főtisztviselő (alispán, főadószedő, ügyész, jegyző, főszolgabíró) 24, megyei kistisztviselő (járási adószedő, alszolgabíró, esküdt) 82, megyei táblabíró 56. r> Nyilván voltak jelen más kis nemesek is, ezeknek nevét azonban a megyegyűlési jegyzőkönyvbe sohasem jegyezték be, ami azt is jelzi, hogy ha ezek meg is jelentek, semmiféle súlyt nem tulajdonítottak nekik, csak a megjelenésre és hallgatásra volt joguk. Ez a tisztviselőkből és birtokos nemesekből álló gyűlés azonban ellen tudott állni az udvari érdekeket képviselő főispán, illetve főispáni helytartó (administrator) kívánságainak. így az előbb említett tisztújításon a főispáni helytartó ugyan a régi I. alispánt jelölte első helyen, és rajta kívül még kilenc jelöltből engedett választani. A közgyűlés a régi szokással szemben nemcsak az első helyen jelöltet mellőzte, de a volt másodalispánt, Oszterhueber Ferencet is, és a jelöltek sorában utolsónak említett Szegedy Ferencet választotta első alispánná. A másodalispánt —• noha itt is 9 jelölt volt, meghagyta régi állásában. A választás módjáról a jegyzőkönyv semmit nem ír, tehát az nyilván a régi megszokott módon, közfelkiáltással történt. Eckhart a megyei ellenállást annak tulajdonítja, hogy a kormány az adót a kisebb értékű papírpénz helyett ezüstben követelte. 6 Ez azonban csak az 1820-as éveket jellemzi. Viszont a középbirtokos nemességnek már 1815-ben is oka lehetett az elégedetlenségre. Az 1811 évi pénzleértékelés (devalvatio) a gazdálkodó nemeseket is érzékenyen érintette, és minthogy ez ellen az 1811. évi országgyűlés is tiltakozott, a király ezután 14 évig nem hívott össze országgyűlést. A kancellária tehát az 1819. évi február 16-án kelt 4390 számú, s a király által aláírt „parancsolatban" elrendelte, hogy a megyei választásokon a közelmúltban előfordult „kiszökések és illetlenségek" elkerülésére a választás ne „öszvekiáltással történjék", hanem minden nemesnek fejenkénti, egyenlő értékű szavazásával. 7 A királyi rendelkezés célja nem lehetett vitás. Minden egyes nemes részére egyenlő szavazati jog megadásával a vagyontalan, többnyire műveletlen és a 4 Dr. Dessewffy Aurél visszaemlékezése. Közli Virozsil Antal: Staatsrecht des Königreichs Ungarn. Pest 1868. III. HO. 1. Igaz, Dessewffy konzervatív politikus volt, és a „régi jó" rendszert kívánta vissza. Igaz az is, hogy ez nem saját viszszaemlékezése, hisz ő maga 1808-ban született, de a visszaemlékezés valósága mellett szól, hogy Zala megye 1717. évi tisztújító gyűlésén 20. 1769. évi közgyűlésén 25, de az 1790. évin már 58 jelenlévő nevét jegyezték fel. (Degré: Szavazási rend a megyegyűléseiken. Fejér megye történeti évkönyve. 1974. 4. és 12. jegyzet). 5 Zala megyei Levéltár. Megyei közgyűlési jegyzőkönyvek (az alábbiakban Kjkv.) 1815. nov. 8. ''Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. 269. 1. 'Kjkv. 1819. ápr. 19. 699. sz. Az irat maga sem e szám alatt, sem a következő jegyzetben feltüntetett helyen nem található. Tartalmát a Kjkv. összefoglalja.
