Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
és 19. sz.) lényegében egy tömbben helyezkednek el. amelyeknek a központjában, az út mellett van a mi 16. sz. házunk! Ez arra vall, hogy telkünk az eredeti telek része és központi helyzeténél fogva valószínűsíti, hogy a rajta épült házunk maga az ősház (maradványa). A nagycsaládból kivált ág, ha elvben arányosan is osztozott, ténylegesen már kevésbé megfelelő helyet kapott, hiszen a jobb beltelek már korábban beépült. Ezt látjuk az 1803. évi csztozásnál, amikor kettévált az addig egységes Szalár birtok, így a beltelek is. Nyilván a házunktól nyugatra, a falumagtól távolabb, annak legszélére eső telek hasadt ki és a rajta lévő 17. sz. ház épült fel most, 1803-ban. Az új telek kialakulásánál lényegében ugyanaz a szabályszerűség mutatkozik meg, mint korábban, az 1720-as években, az eredeti Szalár telek kialakulásánál: a kialakuló új telek hátrányosabb helyzetben, a falutól távolabb van, mint a korábbiak. 82 Ezt a hátrányt feltehetően ellensúlyozta az új ház korszerűbb volta: nyilván már kályhás szobával épült az új épület. — Az 1840-es térképen mindkét épület kerített házalaprajzot mutat. Az 1750 körüli első osztozás során kialakult Szalár beltelek is közelebb volt a falucentrumhoz, mint az 1803-ban keletkezett 17. sz. ház és beltelek. Az 1750 körüli másik Szalár belteleknek a 18. vagy (és) 19. sz. beltelket, az akkori másik Szalár háznak e beltelkek valamelyik épületét tekinthetjük. Az egyiken L, a másikon téglalap alaprajzú épület van. A 18. és 19. sz. eredetileg egy beltelek lehetett (a másik Szalár birtok), melyből a 18. sz. csak későn. 1798-ban alakult ki (Hajba birtok). Az e telken levő L alaprajzú ház tehát nem lehet az 1720-as évek őshaza. A 19. sz. telek folyamatosan birtokolt. Ezen 1840-ben egy kis téglalap alakú házat látunk. Ez lehet az 1750 körül a Szalár családból kivált ág akkor új, kiscsaládi háza, de mérete miatt semmiképpen nem lehet nagycsaládi ház. Már pedig a Szalárok legalábbis az első osztozás előtti 1740-es évektől — ha ugyan már nem az 1720-as évektől — nagycsaládi formában éltek. Mindez azt bizonyítja, hogy a 18—19. sz. beltelek az újabb, a 19. sz. beltelken volt Szalár ház épült később, az 1750-es években, tehát a központi helyzetű 16. sz. beltelken levő, archaikus jellegű és a Szalárok nagycsaládi szervezetéhez kapcsolódó házunknak kellett az ősháznak, az eredeti Szalár háznak lennie. 83 Ezt a megállapítást a telekformák is alátámasztják. Még az 1803. évi osztozás utáni 16. sz. beltelek is sokkal kedvezőbb fekvésű az említett többinél. Fokozottan vonatkozik ez az 1803 előtti (1750 utáni) viszonyokra. Üt nem 82 Ugyanezt a folyamatot mutatja ki néprajzilag is kiváló településtörténeti művében Maksay 1971, 37, 63, 124, 133, 159 kk. a korábbi és későbbi települések, faluhatárok, beltelkek és szántók esetében. Jobbágyteleknél ez csak a falu telítettsége esetén érvényes. Telek üresedése folytán a jövevény család központibb helyre is kerülhet. Ellenkező esetben a gyengébb hellyel kell beérnie. 83 Józsáné a 18. sz. beltelek régi házára már nem emlékezik, mivel gyermekkora előtt lebontották. A 17. sz. Szalár-házat — ahonnan a család kihalt — az I. világháború után bontották le. Véleménye szerint „a mi házunk lehetett a legrégibb, mert a többi Szalár-ház — mind füstös konyhás volt — nem volt olyan formátlan, mint a miénk." A 19. sz. Soós-házra — a térképes ábrázolásnak megfelelően — mint „kis, szűkös" házra emlékezik. (Gy. 1972.)
