Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
őrségi házat, a szalafői (csergőszeri) Lugosi-féle füstös konyhás boronaházat 58 emelem ki, melyet lebontása előtt még fel tudtam mérni. Az udvar beépítése itt L alaprajzú. A ház és a melléképület két külön fedél alatt áll. A két épület között keskeny, de nem fedett átjáró van. Annak ellenére, hogy a szoba kétségkívül utólag hozzáépített (talán egy korábbi, kisebb szoba helyett?), nem állítható, hogy eredetileg füstösház lett volna, ugyanis a konyha általam megvizsgált falán csupán egy tolitu van, és az sem a homlokzat (a szoba) felé mutat. Az ajtó és vele szemben a kemence pedig elől, a szoba mellett van. A nagy konyhát válaszfallal utólag ketté osztották, és a konyhán belül kialakítottak egy kis élelmiszeres kamrát. A tetőszerkezetet a ház életveszélyes állaga miatt nem tudtam kellően megvizsgálni. Ennél a háznál az eredeti nagy füstös tér után nem kamra, hanem elől nyitott, födém nélküli tér: „pajtafia", és abból nyíló kis pajta következik. E „pajtafia" építészetileg azonos a zakáli füstösházak pitvarával! A szőlőhegyi pincék sok tekintetben hozhatók kapcsolatba a régi (füstös konyhás és füstös) házakkal. A falvaktól távol eső szőlőhegyek pincéinél gyakori, hogy kályhás szobát, vagy kemencés konyhát — esetleg mindkettőt — alakítanak ki az épületben. Szempontunkból a kemencés „konyha" a fontosabb, mivel ez a „konyha" más, mint konyha, hiszen a sütés-főzésen kívül esetenként a hegyen való alvás céljára is szolgál. Funkciója, lényege tehát ugyanaz, mint a falusi házak füstös szobáinak. Nyilvánvaló, hogy a pinceépületek lakórészei a mindenkori házak analógiájára készültek. Szőlőhegyi pincéink több száz évesek, a XVIII. sz. első évtizedeitől már szép számban ismerünk datált épületeket. A zalai pincék egy része kemencés, vagy tűzhelyes lakótérrel ellátott. Itt is csak néhány olyan épületet emelek ki, melyek bizonyítják, hogy ezeknél a lakóházakhoz szorosan kapcsolódó épületeknél a füstös lakótér, falán a tolitu és mellette a pitvar összetartozó fogalmak. Valamennyi alábbi pince régi, zsúptetős, L alaprajzú boronaépület: 1. Nagykutasi szőlőhegy, Kardos László 49. sz. pincéje. 30 — Legalább 2C0— 250 éves épület. Részei: pince, présház, konyha, pajta, istálló. Az épület szegletében levő, kívülről nyíló konyha hátsó sarkában szép sártüzelő van, mely sajátos átmenet a tűzhely és a kemence között. A konyha falán egy tolódeszkás, tolitus kis ablakocska van, mely a szomszédos „pajtába" nyílik. A pajtából van az istálló bejárata. 2_3. Boncodíöldi szőlőhegy: Nagyhegy, 8-2—83. (Hári János) és 132—133. sz. (Bognár István) pincék. 60 A két régi boronapince teljesen azonos típusú. Az épület egyik szárnyát a présház és a belőle nyíló pince képezi, másik szárnyát pedig — folytatólagosan — az elől nyitott „pajta" és mellette a kemencés „konyha". Egyik konyha már kéményesre alakított, a másik eredeti, ennek oldalfalán meg van az apró füstnyílás. Fenti hegyi pincéknél a „pajta" megfelel a zakáli füstösházak „pitvarának": füstös lakótér utáni, nem zárt, elől nyitott, födém nélküli helyiségek 5;, Gy. N. 1961, 1964, 1966, 1971 ,;0 Gy. N. 1971.
