Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
volt feltüntetve. Különben is tudott dolog — a városi ügyvéd szerint —, hogy a rovatos összeírások nem pontosak. 28 5. Eltérés mutatkozott az uradalom és a város között a kiadandó legelő helye tekintetében is. A város a Zala bálpartján fekvő Dobragaszt és Szabad Csács dűlőkben kérte a legelő kihasítását. Szabad Csács tiszta legelő volt, a városi határ legjobb legelője, ott volt az „ökörtilos" is. Dobragaszton erdei legelő volt, ahol a növekvő fenyőbokrok akadályozták a legeltetést. A városiak arról nem beszéltek, hogy ha nem volna elég nagy a dűlőben fekvő legelő és erdő területe, akkor a többit hol kérik. Földkönyv hiányában nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy hány hold közlegelő volt ebben a két dűlőben, de a perbeszédekben felhozott számadatok szerint a dobragaszti és szabadcsácsi erdő és legelő nem volt elegendő a város kívánságának kielégítésére. Nyilván a városi ügyvéd sem gondolta komolyan, hogy annyi legelőt sikerül a városnak szerezni, mint amennyit igényelt. Az uradalom ezzel szemben az „Alsó erdő"ben akarta a legelőt kiadni. Az „Alsó erdő" nem volt alkalmas legelő, azt előbb a vesszőktől és tüskéktől meg kellett volna tisztítani, megfelelő itatóhely sem volt ott, és nem volt megfelelő útja sem. A per során a két álláspont kijelentésén túl a kérdés nem került megvitatásra, ennek eldöntése későbbi feladat volt. 2 ' J 6'. Nem tartozott az úriszék illetékességi körébe, mégis megvitatták a curialitás kérdését. A curialis nemesek képviseletében fellépő Koppány Ferenc táblabíró ismételten ki is jelentette, hogy ő pertársként kíván beavatkozni a perbe — ezt azonban az uradalom nem fogadta el —, és csak azért fejti ki az érveit, nehogy hallgatását később ellene fel tudják használni. Az uradalom tagadta, hogy Egerszegen olyan földek lennének, amelyek nem a szombathelyi püspök földesurasága alá tartoznának, ennek bizonyítására azonban csak úrbéri természetű okiratokat és összeírásokat tudott felhozni, amelyek nemesi földek ügyében nem voltak mérvadóak, a nemesi földeket nem is tartalmazhatták, a szombathelyi püspök majorsági földjeit sem tartalmazták. Hivatkozott még az uradalom az 1835. évi nemesi vagyonösszeírásra, erre viszont Koppány azt felelte, hogy ha a nemesek mindazon földjeiket elvesztenék, amelyeket 1835ben nem vallottak be, akkor a szombathelyi püspök nagyon rosszul járna, mert az egerszegi erdejéből 930 holdat, legelőjéből 1124 holdat vesztene el. A Koppány által bemutatott oklevelekre viszont azt mondta az uradalmi ügyvéd, hogy azok csak eladó levelek, nem királyi adománylevelek vagy püspöki felszabadító levelek, tehát a birtok nemesi jellegét nem bizonyítják be. Koppány szerint viszont a hiteles helyeken csak a nemesi birtokok eladását szokták bevallani, a nem nemesi birtokokat a városi elöljáróságon vagy a földesúri tiszt előtt. A vita nem zárult le, az úriszék tagadta az ítéletében a curialis helyek létezését, a vármegyei törvényszék pedig a rendes peres útra utasította a kérdés eldöntését. 30 28 Uo. 7—10, 26. 2-> Uo. 9, 27. :iu Uo. 47, 55, 66—70, 79, 83, 85—89, 91—96.
