Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.

Világítás. — A világításról ezt közli : „fokla (szó) fáklya helyett. — ítt gyertya helyett fenyő fával világít a' köz nép, azt vékonyra hasogatja; annál esznek, fonnak is; némelly Uraknál még az Istálóban is mernek vele élni."

37 — Számunkra új, hogy foklával az urak épületeiben is világítottak, de — jellemző módon — náluk már az istállóba szorult ki ez a kezdetleges világításmód. Építésmód. — A borona szóhoz kapcsolódva ismerteti a göcseji fa (borona) építkezést, és a házak deré/c-beosztását. Boronából „tsinálták a házakat, míg meg nem fogyatkozott az erdejek. — (Már most sövénybül is, sárbul is szoktak rakni. . .)'

38 — A boronaépítkezés jelentősége és technikája jól ismert, új viszont az, hogy az erdőirtások miatt a sövény- és sárépítkezés Göcsejben már 1815. előtt elterjedt. (A sövényfalazat csak szélesebb körű lett, míg a sárfal új jelenség a korábban erdőborította Göcsejben.) A „szegek" kisnemesi vidékén folyt túlzott erdőirtásokról Plánder Ferenc ír bővebben.

39 Már az eddigiekből is azt láttuk, hogy Horváthnál általában jelentősebb a magyarázó jegyzetanyag, mint az alapadat. Ez derül ki az alábbi 1816. évi közléséből is. Háztípusok, füstösház. — A tik-ház szót magyarázva, azt írja a göcsejiekről: „. . . ők a falukban többnyire konyhákban laknak, de kéménytélenekb

en, sok ha egy szobája van, és ritkának kályhás, hanem a' szőlő hegyekben a' tehetősebbeknek van kályhás szobája, kamrája, konyhája.''^

0 Csupán egy mondat, — és micsoda ragyogó néprajzi adat! Ez az első hiteles tájékoztatás az egykor Göcsejben is elterjedt, de azóta már teljesen kiveszett ősi háztípusról, a füstösházról, a különböző göcseji háztípusokról és azok kikövetkeztethető arányáról. Részben az adat jelentősége, részben a leírás szűkszavúsága indokolja a részletesebb elemzést. A tikház (tyúkház) tájszó itt is szinte csak alkalom ahhoz, hogy a gyűjtő Göcsej egyik lényeges néprajzi sajátosságáról, az építkezésről mondhasson valamit. Jól érződik a közlésből a gyűjtő meglepetése: fejlettebb tüzelőberendezésű, kályhás szobás épületek még a szőlőhegyeken is vannak (igaz, hogy csak a tehetősebbeknél!), viszont a falvakban ez nem általános, sőt ritka! A falvakban — mint írja — többnyire nem szobákban, hanem füstös, kémény telén konyhákban laknak. Ez a füstösházak legkezdetlegesebb típusa. Az már „sok, ha egy szobája van, és ritkának kályhás". Tehát a szobák között is különbséget tesz: ahol van, annak zöme is fűtés nélküli, nem kályhás szoba, és csak kevés helyen, „ritkának" van kályhás szobája. Utóbbiak a már fejlettebb, ún. füstöskonyhás házak, szemben a kályhás szoba nélküli ún. füstösházakkal, melyeknek két változatát is megfigyelte. Közlése hitelét alátámasztják a közel egykorú — kissé későbbi — őrségi és vendvidéki füstösház adataink/'

1 valamint az újabb magyar !;

Kaz. Lev. XIV. 20. 38 Uo. 39 Plánder: Göcsej, 1838, 3. §. 4(1 Kaz. Lev. XIV. 18. Nemesnépi Zakál György: i. m., illetve a vendekről: Bitnitz Lajos (Tud. Gyűjt. 1819. III. 59—74.) és Kossits József, Csaplovits János neve alatt (Tud Gyújt. 1828. V. 3—5.