Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.
későbbi leveleiben is találunk göcseji nyelvjárási adatokat, főként azonban a Magyar Árion tudományos értékű jegyzeteiben, valamint a magyar nyelvjárásokról írt posthumus tanulmányában. Bár Horváthot elsősorban a nyelvjárás érdekelte, de ilyen közlései — a nyelvjárás sokrétű kapcsolatai miatt — szükségszerűen tartalmaznak történeti és főleg néprajzi adatokat is. Az alábbiakban azokat a közléseit vizsgáljuk meg, ahol a néprajzi jelleg dominál. Ezeknek az adatoknak a száma ugyan nem nagy, de jelentősége kiemelkedő. Állathívogatók. — A be (bé) szóhoz magyarázatként fűzi: ,,. . .csak két tartománykát tudok, ahol hosszú (bé) : az Ormánságot Baranyában és a Göcsejt Zalában, mindenik vivum linguae archívum, és itt nálunk méltó megjegyezni, hogy nem írástudók majmolássáért cselekszik, s nem is csak azokkal beszéltnek így, hanem a tehénnel, borjúval, disznóval s más szótalan állatokkal: csij bé, huj bé vagy csih bé, huh bé és így legrövidebben: esi bé a tehénnek, borjúnak, hu' bé a diszónak, az ökörnek haj bé, a lónak co bé". 33 Az adat nyelvjárási és néprajzi szempontból egyaránt érdekes. Egyben sokat elárul a gyűjtőről is: precíz megfigyelő képességet, sőt — korát megelőzve (1814!) — anyaga hitelességére is ügyelt, arra, hogy adatközlői őszintén nyilatkoznak-e meg, amit mondanak „nem írástudók majmolássáért cselekszik"-e?! Regölés. — A népnyelv és a népköltészet egyébként is szoros kapcsolata Horváthnál különösen nagy. A néprajzi szakirodalom eddig úgy tudta, hogy a regölésről, erről a sajátos nyugat-dunántúli (és székely) népszokásról az első adatközlésünk Göcsejből, 1838-ból van. 3 '' Eddigi tudásunk most úgy módosul, hogy Göcsejből, Horváth Ádám közléséből már 1814-ből van (ha nem is teljes, de jórészletű) adatunk a regölésről. — Horváth a mese, költemény, közelebbről pedig a rege szóhoz az alábbi magyarázatot fűzi: „...a regölcs , . . hijjában való és kevés hitelű beszédet tesz; — mert a mi Göcsejünkben a legények és leányok, karácsonban kivált másod napon, egymást elszerzik, némely tréfás és kevert értelmű mondókával; s azt hívják regölésnek; el-regölik a leányt: Haj! regö rejtem! — Itt is vagyon egy szép legény, kinek neve Ferkó, itt is vagyon egy szép leány, kinek neve Jutka, Isten meg ne mentse, kebelébe ejtse, belesöndörödjék, belepöndörödjék, mint a macska farka sat." 35 Itt a nyelvjárás (a regölés szó) szinte csak alkalom arra, hogy kapcsán népköltészetet, néprajzot, tehát nem csak nyelvjárási sajátosságot is hozzon „a mi Göcsejünk"-ből. E közlés jelentősége kettős: egyrészt 24 évvel korábbi az eddig legkorábbinak ismertnél, másrészt Plánder 1838. évi közlésének a hitelességét ez az adat is alátámasztja. 3f; 3:! M. A., 40. sz. ének, dd. jegyzet (Ö. É. 806.) 34 Plánder: Göcsej, 1838, 7. §. a5 M. Á. 36. sz. ének, f. jegyzet (Ö. É. 793.) "'Fettich Nándor szerint (A regösénakekről. — Ethn. LXIX.: 1958. 352—380, 352.) a Plánder közölte göcseji regösének újabb stílusú és azt Plánder tákolta össze. Fettich megállapítása nem fogadható el, mivel a Plánder (i. m., i. h.) és a Gönczi (Göcsej, 274. kk.) által közölt regösének, és a Horváth által feljegyzett részlet lényegében azonos.
