Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.
felfogása nem üres feltevés, hanem lakóhelye és környéke régi időkre visszanyúló, jogi-társadalmi jellegű népi tudatából származik.' 9 A göcsejiek eredetéről sajátos felfogást vallott Horváth. Szerinte ,,nagyobbára Sz. László nemesseinek onokáji, nyomosán lehet pedig felölök gyanítani, hogy a Hunnoknák Atila halála után Illyriába vonult hullájiból valók, s onnan szivárogtak-ki az utóbbi költözködésekkor: mert ha a Székelyek is Hunn maradék: ezeknek igen sok szó ejtessek egyez azokéval." Ezek összekeveredtek a levert avarok maradékaival. Nyelvük lényegében azonos volt a honfoglaló magyarokéval, úgy hogy egymást megértették. 20 Horváth eredetelmélete több forrásból fakad. Az Attila hunjaitól való eredeztetés a magyar nemesi történetszemlélet része, amelyet Horváth is magáévá tett, amikor a hun, avar és magyar népet azonosnak tekintette. Horváth felfogásának, és módszerének történeti alapja, értéke nincs. Amiért ezt az elméletet alkalmazta a göcsejiekre, annak az az oka, hogy észrevett bizonyos nyelvjárási hasonlóságot a göcseji és a székely nyelvjárás között. Mivel pedig főleg a székelyeket tartották Attila hun népe utódainak, 21 önként adódott a gondolat, hogy a velük nyelvjárási rokonságot mutató göcsejiek is azok. Tehát Horváthnál tűnik fel először a göcseji.—székely kapcsolatok, rokonság később oly jelentőssé váló elmélete. 22 1814-től kezdve számos helyen és alkalommal említi Horváth, hogy a göcsejiek „Szent László nemesei" P Állítása határozott, de forrására egyetlen esetben sem hivatkozik — eltérően például a nyelvjárás jellegére vonatkozó megállapításától —, így arra csak feltételesen tudunk következtetni. Határozott és ismételt állítása kizárja azt a lehetőséget, hogy azt ő találta volna ki. Elvben két főbb lehetőség áll fenn: adatát vagy az egykorú (korábbi) magyar történeti irodalomból vette át, illetve hasonló közlést alkalmazott a göcsejiekre, vagy pedig göcseji szóbeli közlés állításának a forrása. Az előbbi eset nem bizonyítható, de nem is valószínűsíthető, mivel írott forrásaira általában hivatkozik (pl. a nyelvjárásnál Révaira). Göcseji középnemes barátaitól — Csutor Jánostól és Tuboly Lászlótól — sem meríthette ezt az adatot, több okból sem. Csutor történeti kérdésekkel nem foglalkozott, Tuboly igen, két magyar őstörténeti témájú tanulmánya is megjelent, 24 de a vonatkozó kitétel ezekből hiányzik. Ha ez az ő elmélete lett volna, valamiképpen sort kerített volna rá, hogy ezt megemlítse. Horváthról 19 Ma is elég erős az a vélemény, hogy Göcsej az említett folyóvizek határolta területnek a középső része, a kisnemesek által lakott „szegek" vidéke. Ezzel a felfogással már 1689-ben találkozunk. — Szentmihályi: adatok, 566 k. 20 A m. nyelv, 51. és 65. 21 H. Á.: a) „Erdélybe valóba talállunk; Hun népet, Hun fit..." — H. Á. írásai II. 13 v. — b) Magóg, 246. 22 Horváth téves megközelítési módszere távolról sem jelenti azt, hogy nem lehetett göcseji — székely, illetve 'későavar — magyar történeti kapcsolat. — Vö. : Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyománya, (Bp. 1958.) és László Gyula: A „kettős honfoglalás''-iról. (Arch. Ért. 97. (1970.) 161—190.), és az ezekben feltüntetett szak irodalom. 2:1 PL: Kaz. Lev. XI. 324, 468. — M. Á. 5. ének, f. jegyzet; 4. ének, aa. jegyzet (Ö. E. 754, 765.), stb. 21 Tud. Gyűjt. 1822. évi II. köt. 3—47. és 1824. évi IX. köt. 54—77.
