Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.
képesebb elmélet: Horváthtól Plánder Ferencen és a későbbi kutatókon át napjainkig él. Nem valószínű, hogy Horváth találta volna ki, inkább tolmácsolta az akkori köztudatot. Göcsej területe, kiterjedése, „határai": máig vitatott kérdés. Horváthnál nem látunk éles állásfoglalást, de közlései alapján valószínűsíthetjük felfogását. Az bizonyos, hogy Göcsejben akkor még nem alakult ki a táj pontos határainak ismerete. A Zala, Kerka és Válicka folyóvizekkel való elhatárolással első ízben 1827-ben", majd 1838-ban 1 '- találkozunk. Az ilyen pontosságra törekvő elhatárolás nem népi felfogásra vall; a nép itt, de másutt is inkább arról beszél, hogy hány és milyen nevű települések tartoznak egy-egy tájegységhez. 13 Horváth erről sem szól, de véleménye nagyjából kikövetkeztethető. Gönczi szerint a Kerkamellék beletartozik a földrajzi értelemben vett Göcsejbe. H Horváth nyelvjárási, de földrajzi alapon is ezt elkülöníti Göcsejtől, amikor két külön tájról, „Götsej és a Kerka melléke. . beszél. Göcsej "tartomány; tartományka ; kis vi_ dék" szerinte."' A „tartomány" szó alatt tájat, tájegységet, vidéket kell értenünk. „Keresztúr, á' hol lakom, á' Götsej Tartománynak tsak-nem közepe ..." — írja 1814-ben Kazinczynak. 1 ' Keresztúr Göcsej központi részének, az eredeti Göcsejnek, a kisnemesi „szegek'' vidékének majdnem központi települése. Már ebből is úgy tűnik, hogy Horváth a kisnemesi tömböt: a „szegek^-et és környékét tartotta Göcsejnek. Ezt alátámasztja Horváthnak az a véleménye, hogy Göcsej Szent László nemeseinek a területe, és Keresztúr annak csaknem közepe. Horváth tehát nem a későbbi felfogásnak megfelelő, folyóvizekkel határolt nagyobb területet tekintette Göcsejnek, — ahol a központi nemesi tömbön kívül, azt övezve jelentős lélekszámú jobbágy lakosság is él —, hanem csak a kisnemesektől lakott központi részét. Érdemes megjegyezni, hogy Horváth egy helyen, falujáról és Göcsejről szólva azt írja, hogy a szükség sok nemest és félnemest tolvajjá tesz, ugyanis „mi nálunk . . . más nem lakik". 18 Horváth Ádámnak ez a 11 Deák Ferenc, Vörösmarty Mihályhoz intézett levelében. (Kehida, 1827. okt. 16,) Közölve: M. Nyr. XVIII. (1889.) 126—129. és M. Ny. XXXVII. (1941.) 52—54. — Horváth és Plánder göcseji nyelvjárás gyűjtései között áll Deák Ferenc 1827. évi népnyelvi adatközlése. Plánder Ferenc: Göcseinek esmérete, 1. §. — Tud. Gyűjt. 1838. VI. 3—34. — Röv.: Plánder: Göcsej, 1838. — (Vö. még: Plánder Ferenc Göcsejről. — Zalaegerszeg, 1970. — Plánder Tud. Gyűjt.-ben megjelent két göcseji tanulmányának az 1832. évi nyelvjárási és az 1838. évi néprajzi dolgozatának beltűhiv kiadása. Degré Alajos és Szentmihályi Imre megjegyzéseivel.) 13 Szentmihályi Imre: XVII. századi adatok Göcsej nevéről és területéről. (Ethn. LXXX.: 565—568, 567.) — Röv.: Szentmihályi: adatok. — Ezt tapasztaltam a Zala megyei Hetes (táj) kutatásakor, és Nemesnépi Zakál György is így adja meg Őrség területét „Eörségihnek Leírása. .. 1818." c. kéziratában. (Ethn. XXVIII. 1917, 99—112, Mészöly Gedeon közlése.) H Gönczi: Göcsej. 17. kk. ,:, A m. nyelv, 36. — Kiemelés tőlem! 1,1 Kaz. Lev. XI. 324.; M. A. 40. ének, dd. jegyzet (Ö. É. 806.); A m. nyelv, 30. 17 Kaz. Lev. XI. 324. — Tehát e szó, vagy a nálunk a XVIII. században előforduló latin megfelelője, a districtus ekkor már nem feltétlenül jelent jogi (közigazgatási) egységet, mivel kialakult a fogalom földrajzi értelmezése (tájegység.) 18 Kaz. Lev. XIV. 369.
