Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.
évi országgyűlés tárgyalt is erről, de a főrendek ellenállása miatt nem tudott határozni, így maradt gyakorlatban tovább is a közfelkiáltással való szavazás „ősi szokás "-a, melyhez a nemességnek „törvényes jussa van". Ezt szinte nemesi szabadságnak tekintik, és továbbra is — a jegyzőkönyv szavai szerint — „öszvekiáltással" választották a tisztviselőket. Egyenkénti szavazásra csak akkor került volna sor, ha „az öszvekiáltásokból" a választás eredménye egyenesen és világosan nem volt megállapítható. Minthogy azonban a királyi rendelet nem ellenkezik a törvénnyel, azt végrehajtják, és aggályos precizitással megállapítják a szavazatra jogosultakat és a szavazás módját. Ebben már igyekeznek a középbirtokos és tanultabb elem javára némi korrekciókat tenni. így nemcsak a megyében birtokos minden főúr, főpap 16 és egyházi szervezet (káptalanok, konventek, de még a piarista tanítórend is) képviselői nyernek szavazati jogot, de a megyében birtokos főurak és tehetősebb nemesek özvegyei és árvái is, természetesen meghatalmazottjuk, illetve gyámjuk útján. Szavazati joga van minden a megyében beiktatott plébánosnak is. Ezt részletesen indokolják is, többek között azzal, hogy ezt már az 1815. évi közgyűlés is elhatározta. A vagyonos özvegyek és árvák szavazati joga tulajdonképpen rést tör azon a régi elven, hogy a nemes „személyt", azaz teljes korú férfit illeti meg a közgyűlésen való megjelenési és szavazati jog, itt e jogokat kifejezetten a vagyonra alapítják, előre veti árnyékát a polgári kori választójogi cenzus, sőt a virilizmus is. Vita volt a rendek és a gróf Amadé Antal főispáni helytartó 17 között egyes tisztségek választás vagy kinevezés útjáni betöltése tekintetében. Átvizsgálták az utolsó félévszázad tisztújításait, ebből megállapították, hogy a jegyzőt és helyetteseit mindig a főispán nevezte ki, az ügyészi, főadószedői, esküdti állásokat hol kinevezés hol választás útján töltötték be. A rendek azt követelték, hogy e tisztségeket mind választás útján töltsék be, törvényre is hivatkoztak, a főispán azonban csak a tiszti ügyészi állást bocsátotta választásra, a többinek kinevezése útján való betöltéséhez ragaszkodott, amibe a közgyűlés kénytelen kelletlen belenyugodott. 18 A főispáni helytartó ragaszkodott ahhoz is, hogy a három szavazatszedő bizottság (minden két járásra 16 Főpapok közé sorolták Zalában a megyében birtokos veszprémi és szombathelyi püspököt, a veszprémi káptalan néhány kanonokát, a felsőőrsi és türjei prépostot, a zalavári, kapornaki, tihanyi, keresztúri apátot. 17 Gróf Amadé Antal Pozsony megyei birtokos családból való. A grófi címet atyja kapta 1782-ben. ö maga 1761-től 1835-ig élt. Volt kir. táblai ülnök, majd a hétszemélyes tábla bírája, 1811-ben már Zala megye főispáni helytartója, és belső titkos tanácsos. Később Zágráb megye valóságos főispánja, élete végén mint királyi ajtónállómester zászlósúr. Tehát tipikus főúri hivatalnok, a király embere. (Nagy Iván: Magyarország családai I. köt. 27. 1., Kempelen: Magyar nemes családok I. 88. 1., Magyarország vármegyéi és városai sorozatban Pozsony megye 672. 1.). A Kjkv. 1811. április U-i közgyűlésén (219. 1.) már főispáni helytartó. Jellemző módon 1816-ban Zala megye főispánjává gr. Althan Ferenc személyében Zala megyei nagybirtokos családból származott személyt neveztek ki. de gr. Amadé Antal főispáni helytartóságát fenntartották. (Kjkv. 1816. jan. 15.). ls ZmL. Kjkv. 1819. máj. 17. 737. sz.
