Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

volt 1819-ben.

95 Ezt a feltűnő szegényedést azonban nem hozhatjuk kapcsolatba az építkezéssel, tehát egyedi okokkal, mivel a fenti időszakban egyrészt a falu szőlőterülete is csökkent, másrészt — és főként — pedig az ezekben az években pusztított állatvész miatt. Ennek „eredménye", hogy az ökrök és a tehenek száma 20, a tinóké 33, a sertéseké pedig 50%-kal csökkent a faluban. 1820— 1824 között a tehát általános elszegényedés van. Egyetlen időszak maradt még a szobaépítés valószínűsítésére: az 1809— 1813 közötti gyarapodást követő 1814—1816 évi szegényedés. 1814-ben egy tehénnel, 1816-ban további egy borjúval van kevesebb szarvasmarhája Mihálynak, mint amennyi 1813-ban volt. Ugyanakkor a falu állatállománya ezekben az években változatlan. Joggal kereshetünk tehát egyedi okokat Mihály szegényedése mögött. Gondolhatnánk Mihály 1815. évi nősülésére, de tudjuk, hogy maga a házasságkötés lényeges anyagi megterhelést nem jelentett.

96 így a legvalószínűbb okot a viszonylagos fellendülés utáni, 1814-—1816 közötti szobaépítésben jelölhetjük meg. A szoba építészeti sajátosságainak, vizsgálatából levont következtetések ezt az időpontot valószínűsítik. A nagycsaládon belül kialakuló új kiscsaládnak új lakótérre volt szüksége. A nagycsalád nősülő feje, Mihály, feleségét már nyilván nem akarta elavult füstösházba vinni. Józsáné is egy házasságkötéssel hozza kapcsolatba a szoba építését, ha azt tévesen (az emlékezet korlátai miatt) a következő generációhoz köti is.

97 Ennyi az, amit különböző forrásaink vizsgálata alapján részben tényként, részben valószínűsíthető feltevésként megállapíthatunk a felsőszenterzsébeti füstösházról és annak fejlődéséről (32. kép). 95 1824-bsm egész állatállománya csak két ökörből és egy sertésből állott. ü(i Szabó 1971. 124—125. egykorú iratok alapján kimutatja, hogy egy 1861. évi házasságkötés hivatalos költségei minimálisak voltak, nem haladták weg egy asztal és egy sütőteknő értékét. — Házunknál maradva: Szalár János 1845-ben megnősült, de ennék semmi nyoma a család anyagi helyzetét tükröző összeírásokban. 97 Józsáné emlékezete a dédszülőkig terjed, tovább nem. Azoik elődeiről mitsem tud. Dédapja, Szalár János 1897-ben, dédanyja sz. Tóth Juliánná 1912-ben, Józsáné öt éves korában halt meg.