Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
jelenség alapján a legvalószínűbb következtetésekre, jutni. Az egyes építészeti jellegzetességek kormeghatározása eleve csak relatív lehet, ha ismereteink bővülésével finomítani is tudjuk majd a jövőben módszerünket. A szobafal — azon túlmenően, hogy már az új építési periódusba tartozik, hasonlóan a keleti épületrészhez — közelebbről nem korhatározó. Az ajtó másodlagos. Többé-kevésbé korhatározónak tekintjük viszont a kályhát, az eredeti ablakokat, a födémet és az ormot. Az eredeti zöldmázas cserépkályhát 1910 körül bontották le és állítottak helyette barna mázas kályhát, melyet az 1930-as években vaskályhára cseréltek ki. A zöld mázas kályhák a legkorábbiak. A XIX. század első felében még készülnek, később a más színű és pettyes-mázas kályhaszemek szorítják ki azokat. Ebből annyi legalább is megállapítható, hogy a zöld kályha — nagy valószínűség szerint — 1360 előtt készült. Józsáné közlése szerint a jelenleginél korábbi ablakok kisebbek: nem 6, hanem 4 szemesek voltak. A már kialakult szobatípustól eltérően a szobának nincs ablaka a tornác (udvar) felé. Mindez 1860-nál korábbi időszakra utal. Józsáné közlése alapján Barabás feltételezi, hogy a szoba Szalár János 1845 évi nősülésekor, vagy nem sokkal későbben készült. Ez valószínűtlen, mivel az 1842—1848 közötti összeírásokban nyoma sincs a család — építkezéssel kapcsolatba hozható, szerény mérvű — elszegényedésének, sőt ezekben az években csekély gyarapodás figyelhető meg. Egy látszólagos szegényedés korábban, 1842-ben van, amikor Mihálynak két lovával kevesebbje van, mint az előző évben. Ugyanakkor egy tinóval és egy sertéssel több az állatállománya. Csupán átszervezésről van itt szó, mellyel talán kapcsolatba hozható az a tény, hogy 1840-től egy új (harmadik) Szalár gazdaság jelenik meg a faluban. A térképek házalaprajzaiból már korábban arra következtettünk, hogy a szoba nem épülhetett 1840—1860 között — tehát 1840 előttinek kell lennie. Ezt alátámasztja a szoba födémének és ormának a jellege. Az 1840-es évek szobáiban már fejlett: gyalult és barnára festett, lépcsősen kialakított, egymásra helyezett íenyődeszkákból álló födémforma van. A mi szobafödémünk sokkal egyszerűbb, korai jellegű: egymás mellé helyezett, és bemeszelt fűrészelt pallókból áll — hasonlóan a kamrák födéméhez. Ez határozottan az 1840-es éveknél korábbi időszak építésmódjára vall! Az orom csonkakontyos, bedeszkázott. Ez az oromforma a kontyoltnál későbbi, a XIX. sz. elején még ismeretlen. 1 ::i Ugyanakkor a csonkakontyos oromformán belül korai. Az 1840-es években már gyalult fenyődeszkákból készül ' M Látszólag ellentmond ennek az a Malonyay által (XXXII. t.) közölt göcseji (salomvári) dúsan festett csonkakontyos házorom, melyen „Éljen Göde Jósef 1813" felirat és évszám látható. Ha 1813-ban már ilyen díszes házormok voltak, úgy egyszerű csonkakontyos ormok akár 1750 körül is lehettek. A Malonyay-íé\e 1813-as évszám azonban téves olvasaíú. A festett ormot két táblán is közli, a két kép csak abban különbözik, hogy a másik (XXXIII.) táblán ..68 évszám látszik. Egyik évszám tehát nem jó, — esetleg egyik sem. Ilyen díszes, dúsan festett ormok csak az 1850-es évek után, főleg az 1870-es, 1880-as évekből ismertek. (Tóth 1965, 1971: a házzal, házormokkal foglalkozó fejezetek és oromfotck.) Az l-es és a 3-as szám könnyen elolvasható. Házormunk valószínűleg 1868-ban, vagy 1873-ban készült.
