Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

1773 után — meglepő módon — az egyik önálló Szalár gazdaság megszűnik. 1776-ban még — de már egyedül — szerepel Péter özvegye, 1777-től pedig János, akit Adám vált fel 1795-ben. Ez a helyzet 1803-ban, amikor — Mihály kiválásával — ismét két (1840-től pedig, kiházasodással három) ágra oszlik a család. A család történetéhez szorosan kapcsolódik az épület, annak keletkezése és változásai. Ha nem egy már meglévő régi házba költöztek be a Szalárok, úgy a ház építése vagy a család betelepüléséhez, vagy a nagycsaládból való kiváláshoz, új, önálló család és gazdaság alakulásához köthető. Az ősház korát, keletkezését illetően az alábbi variációk merülhetnek fel. A ház a család: j 1. betelepülése előtt, még a XVII. században épült, a később beköltözött család abba csak beköltözött; 2. betelepüléskor, 1724 körül épült; Nem azonos a család eredeti házával, hanem egy későbbi osztozás során épült, még pedig vagy: 3. az 1750-es években (első osztozkodás), vagy 4. az 1803 utáni években (második osztozkodás). Lássuk sorra a lehetőségeket! A legkorábbi épületrész archaikus jellege (füstös szoba, tolitukkal) kizárja azt a lehetőséget, hogy az ősépület (maradványa) a XIX. sz. elején épült volna, tehát ez az épületrész nem lehet az 1803. évi osztozkodás eredménye. Ha így lenne, az összes toldott résznek ennél fiatalabbnak kellene lennie, holott jól valószínűsíteni tudjuk az egyik toldás 1803 körüli építését, ami azt jelenti, hogy az ősépületnek ennél korábbinak kell lennie. — N. Zakál György 1818-ban arról ír, hogy az ő korában még voltak, de már nem épültek füstösházak. Ezzel összhangban van Plánder Ferenc 1838. évi göcseji tudósítása. Plánder — mint már említettük — részletesen leírja a nagycsaládok kerített, füstös konyhás házait, de mit sem tud az egykori füstösházakról. A másik három lehetőség mindegyikének van némi valószínűsége. így eleve nem kizárt, hogy házunk az első, 1750 körüli osztozkodáskor épült, a nagycsaládból kivált új kiscsalád számára. Az akkori másik Szalár telket és házat nem tudjuk kétséget kizáró módon azonosítani, a tárgyalt három Szalár ház közül a másik kettőt pedig idővel lebontották, így tárgyi összehasonlítást nem tehetünk. A legkorábbi, az úrbéri rendezés előtti, 1840. évi falutérképen ábrázolt — és jóval korábbi birtokviszonyokra visszavezethető — beltelek elrendezésből azonban nagy valószínűséggel következtethetünk a Szalár beltelkek kialakulásának és az azokon épült házak építésének az időrendjére. A Szalár beltelkek az 1720-as évek falujának tömbjén kívül, annak egyik peremén helyezkednek el. A jövevény családnak nyilván már csak itt jutott hely. Ha ez a család építette az őshazát, úgy valószínű, hogy azt beltelkük központi részére és az út közelébe építették, nem pedig a telek falutól legtávolabb eső részére. Az 1840. évi térképről világosan kitűnik, hogy az akkori és korábbi Szalár beltelkek (a 16. és 17. sz., az 1750 körüli, később megszűnt helyén pedig valószínűleg a 18.