Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.
között zavarhatta az íráskép. Az emberek többsége azonban az íráskép ismerete nélkül ragaszkodott ehhez az ejtési hagyományhoz. S ezt az ejtési hagyományt igyekeztek az oklevelek szerkesztői, illetőleg leírói a rendelkezésükre álló latin betűkészlet felhasználásával több-kevesebb sikerrel rögzíteni. Az idegen, számukra ismeretlen hangokat diakritikus jelek hiányában betűkapcsolatokkal vagy annak a hangnak az ismert jelével rögzítették, amelynek ejtési jellegzetessége legjobban megközelítette. A név eredetét Kniezsa István magyarázta meg: a név ,,régi változatai bebizmonyítják, hogy eredetileg Tyürlye volt az alakja. Véleményem szerint egy délszláv Curilja helynévből való, mely viszont a Cyrill névnek szerb Curilo alakjából való." (Akadémia I. Osztálya Közleményei. 1952, 390. U. ő. Studia Slavica 1955. évf. 47.). Kniezsa után Berrár Jolán közölt hangtörténeti megjegyzéseket a névhez (Studia Slavica 1966. évf. 57.), amelyek bizonyos nehézségek eloszlatását segítették elő. Az ő munkájuk nyomán, de kissé részletesebben igyekszünk a név körüli Problémákat tisztázni. A mai ty hangot a XIII—XIV. században a következőképpen jelölték: ch, chi, g, gy, t, ty és talán ky. A ty hang későbbi alakulat nyelvünkben, mégpedig a t + i (j) hangok kapcsolatából jött létre (lásd a Halotti Beszédben: zokoztia). íl> A hang kialakulása előtt érthető jelölésének a bizonytalansága. Ha ingadozást tapasztalunk a Tűrje név kezdő hangjának korai jelöléseiben, s e jelölések között a ty hang jelölései is szerepelnek, ez annak a jele, hogy a magyar fülnek akkor még idegenül hangzó hangot igyekeztek rögzíteni. Amelyben volt valami a t hang jellegéből, de attól a ty hangszínezet felé is volt elhajlás. A ch, g betűk használatából mindenesetre valami torokhangra kell következtetnünk, amelynek jésített jellege volt, Ilyen színezetű hangok pedig az óegyházi szláv nyelv idegen eredetű szavaiban találhatók, amelyeknek k, g, ch jésített torokhangjai erősen közelednek a magyar ty, illetőleg gy hang ejtéséhez. Ezek a hangok a mai szláv nyelvjárásokban valóban ty, vagy gy hangokká váltak, főleg, ha utánuk jésített hang következett. 20 Ez a kezdőhang van meg a görög eredetű Kyrillos személynév szerb-horvát változatában, s ha ennek birtokos képzős, vagyis a -JZ képzős alakját tekintjük, ezt a képzett személynevet kapjuk: Curil + ja. Jelentése pedig: Ciril tulajdona, Cirilé. 21 Ez a képzett személynév rejtőzik tehát a Tűrje név fent idézett középVJ Kniezsa: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1952. 45. 1. — Gomibocz: Hangtörténet. 2. kiadás. Bp. 1950. 36. 1. — Bárczi: Magyar hangtörténet. 2. kiadás. Bp. 1958. 132. 1. Az oklevelekbein gyakran előforduló Atyuz személynévben a ty hang jelölésének bizonytalanságára Kniezsa idézett helye a következő írásmódokat sorolja fel: Ogiuz, Oggus, Ogyuz, Oguz. — Vö. Berrár: Studia Slavica XII. évf. 53—4. 1. -"Vöndrák: •Vergleichende Slavische Grammatik. I—II. Göttingen. 1906—8. I, 273. — H. Bielfeldlt: Altslavische Grammatik. Halle, 1961. 93. skk. 21 Kniezsa: Helyesírásunk története. 45. 1. Vö. Berrár: Studia Slavica XII. évf. 56—7. 1.