Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847 - Zalai Gyűjtemény 1. (Zalaegerszeg, 1974)
BEVEZETÉS - 4. A gyógyszertári hálózat
Zalaszentgrót A Zala megyei Levéltár Megyegyűlési Jegyzőkönyveiben az 1825. deé. 19-én tarott gyűlés alkalmával 3377/4. sz. alatt az alábbi határozatot találjuk: „Iván József patikárus a végett folyamodik, hogy minek utánna ezen Tudományára nézve nyert Diplomáját még 1818. novemben 3-án tartott Naggyűlés alkalmatosságával kihirdettetvén N. Adorján Lászlónak patikáját 3. esztendőkig árendáben bírta, most pedig Szentgróton letelepedni kívánván e végre a Földes Uraságtól is engedelmet kért, most a Nemes Vármegye is ezen céljából helyben hagyó végzése által gyámolítani méltóztasson .. . mivel . . . Szentgrót vidékéhez közel patika nincsen . . . annak felállítása a közjónak hasznával nagyon igazságosnak találtatott és a folyamodónak a Földes Uraságtól Szentgróton leendő letelepedésére és a patikának felállítására adott engedelem oly feltétel alatt megerősíttetett, hogy magát a felső rendszabásokhoz pontosan alkalmaztassa .. ." A fenti határozatot Fleischakker József megyei főorvos és táblabíró figyelmébe ajánlják, hogy annak idején majd a szükséges gyógyszertárvizsgálatot megtegye. Az első gyógyszertárvizsgálat 1826-ban meg is történt. A gyógyszertár tehát megnyílt. Iván József 1832-ben adómentességért folyamodott a vármegyéhez, a vármegye megtagadta ezt és határozatában a következőkkel indokolta meg: ,,A nemtelen gyógyszerárusoknak csak tulajdon személyük mentesíttethetvén fel az adó alól, ez okból Iván József szentgróti patikáriusnak, mint ugyan nemtelen személynek is, minden egyéb vagyonai adó alá tartoznak." 126 Iván József nem sokáig vezette a szentgróti gyógyszertárat. Mint az a későbbi adatokból kitűnik, családi élete nem lehetett harmonikus, mert mint végrendeletében írja felesége mindenét „elexequaltatta", mégis mintegy 2,5 ezer forintot tudott Hodászi Borbálára, a nála 13 év óta szolgálatban lévő leányra, és mintegy 1000 Ft-ot Klára leányára hagyni. 1 ' 27 1839-ben a gyógyszertár már Stockhoffer Rudolf tulajdona volt. Stockhoffer ellen adósai 1842-ben csődöt jelentettek be. 128 A Dunántúli Kerületi Tábla 1843-as ítélete szerint a gyógyszertár csődgondnokául Stauszer János nagykanizsai kereskedőt fogadták el. A csődtömeget aránylag rövid idő, alatt sikerült Stockhofférnek kiegyenlítenie, a teljes kifizetés 1845-ben történt meg. A közbeeső időben is Stockhoffer vezette a gyógyszertárat. 129 Jellegzetes körülménynek kell tartanunk, hogy 1847-ben nevének megváltoztatására kérelmet nyújtott be a megyéhez, mely azt továbbította a felsőbb szervekhez. Az enge126 Zm. kgy. 1833. jan. 7. 324. 12, Zeg. 673. Végrendeletek „J" 128 Zm. kgy. 1839. nov. 4. 2974. 12ü Zm. kgy. 1844. aug. 12. 2554; 1845. márc. 3. 443.
