Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847 - Zalai Gyűjtemény 1. (Zalaegerszeg, 1974)
BEVEZETÉS - 3. A településformák szerepe a gyógyszertárak létesítésében, különös tekín-tekintettel a mezővárosok fejlődésére
Az előzőek igazolták, hogy a vizsgált korszak fejlődésében fontos szerepe volt az árutermelés kialakulásának és fellendülésének, valamint az értékesítés, a piac létrejöttének, fejlődésének. Ennek kapcsán az is bizonyított, hogy egy adott közigazgatási terület gazdasági fejlődésében azoknak a településeknek, ahol a piac bonyolódik, döntő szerepe van. A XVII. században a szabad királyi városok voltak a szerény hazai iparnak s egyúttal egy-egy piaci körzetnek a központjai. A XVIII. század első fele, az 1711 utáni békés évtizedek városaink fejlődését kedvezően befolyásolták. Szabad királyi városaink ugyanis a feudális korszak viszon3 r ai között számos olyan kiváltsággal rendelkeztek, melyek ónálló gazdálkodást tettek lehetővé. Zala megyében nem volt szabad királyi város. A fent vázolt tényezők elsősorban mezővárosainak fejlődésére hatottak. Ezért részletesebben meg kell vizsgálnunk a mezővárosok jogi, gazdasági helyzetét és fejlődését. Ha a gyógyszertárak létesítésének szempontjából vizsgáljuk a szabad királyi városok és a mezővárosok szerepét, megállapíthatjuk, hogy hazánkban a gyógyszertár-hálózat kialakulásának első szakasza a szabad királyi városokhoz kötött. A XVIII. századig, ha a földesúri uradalmi házi-gyógyszertárakat és egyes magányos kolostorok házi-gyógyszertárait nem vesszük figyelembe, gyógyszertár szinte kizárólagosan szabad királyi városban létesült. A mezővárosi fejlődés adja azt a gazdasági és jogi bázist a gyógyszertári hálózat további fejlődéséhez, amit a XVIII. sz.-ban figyelhetünk meg elsősorban. A szabad királyi városok jogi státusa a XVIII. századra teljesen kiépült. Ennek alapja a királyi kiváltságlevélben lefektetett szabadságjogokon kívül az általános törvények és jogszokások voltak. A mezővárosok jogi helyzete azonban nem mutat egységes képet, egyesek privilégiumai közel álltak a szabad királyi város jogállásához, a legtöbbjük azonban alig különbözött a jobb ágy falutól. Zala megyében a török hódoltság idején a végházak végvári szabadságot élveztek. A XVIII. században a földesurak igyekeztek visszaszorítani a mezővárosokat a jobbágysorba. Fokozatosan megtagadták és elvették a mezővárosoktól a török háborúk alatt adott, ül. élvezett engedményeket, szabadságot. 21 Hazánkban a XVIII. század elején III. Károly összeírása (1715—1720) szerint 39 szabad királyi város, 443 mezőváros, 1230 kuriálista, 6766 úrbéres község volt. Az első magyarországi népszámlálás idején (1784—1787) 61 szabad királyi város, 605 mezőváros és 7579 község volt. Ez a néhány adat mutatja, hogy a XVIII. század első felében a városi fejlődés jelentősebb a községi fejlődésnél. A XIX. század 40-es éveiben Zala megyében a 656 helységből 33 mezőváros volt. E viszonylagos nagy számaránynak az oka a következőkben keresendő. A törökdúlás előtt Zala megyében virágzó gazdasági élet volt. Azok a települések, melyek e korban a földesúrtól bizonyos privilégiumot élveztek, a törökdúlás után bármennyire is visszavetődtek létszámukban és gazdaságukban, e kiváltságukat továbbra is fenntartották maguknak. Más esetekben a törökdúlás alatt a földesurak bzionyos engedményeket tettek jobbágyaiknak, -'Olvasókönyv 1961; Csizmadia 1962; Fejezetek 1970; Simonffy 1971.
