Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847 - Zalai Gyűjtemény 1. (Zalaegerszeg, 1974)

BEVEZETÉS - 5. A gyógyszertárak tulajdonviszonyai

Szerzetes rendi gyógyszertárak, különös tekintettel a ferences rend gyógyszerészi tevékenységére A Szent Ferenc által alapított szerzetes rend elsősorban hittérítő és lelkipásztori tevékenységet fejtett ki. A reformáció, majd a XVII. század elején a Bocskay-felkelés visszaszorította működésüket hazánk területén. A békekötés után az ellenreformáció ideológiájától vezetve, működésük újabb fejlődését figyelhetjük meg. Megkezdődnek a kolostorépítkezések, iskolákat hívnak létre, stb. A Dunántúlon a török állandó csatározásai miatt csak korlátozatlan tudnak működni. Csak a török kiűzése után folytatódhatott zavartalan működésük. 1688-ban a különböző rendtartományok (Marianus, Ladiszlaita, Salvatorius, stb.) között évtizedes harc indult a működési területekért, míg végre 1711ben megállapodnak a rendtartományok működési területeiben. Ebben az időben a Dunántúlon 16 konventben és 6 székházban működtek. Működésük eredményeként statisztikájuk szerint a XVIII. század elején 15 000 eltévelyedettet és pogányt térítettek katolikus hitre.

142 Mindezekből kitűnik, hogy működésük archaikus-restaurációs jellegű volt alapvetően. Zala megye területén 1714-ben Bucsuszentlászlón, 1696-ban Nagykanizsán, 1723-ban Keszthelyen telepedtek le véglegesen. Sümegen és Csáktornyán már az 1660-as évektől volt működő rendház.

143 Hazánkban benedekrendiek, premontreiek, ciszterciták, johanniták, pálosrendiek, jezsuiták foglalkoztak betegápolással. A XVI. század folyamán betegápoló szerzetesek az irgalmasok és kamilliánusok is megtelepedtek itt. Az utóbbiak elsősorban a kolostoron kívülállók ápolására vállalkoztak. Azonban az öszszes rend tagjai gyógyították saját szerzeteseiket és a hozzájuk fordulókat is.

144 A ferences rendbén a beteg ápolásának súlyos kötelességei Szent Ferenc reguláiban találhatók. Hazánkban szívesen és előszeretettel foglalkoztak ezzel már a XIII. századtól. A ferences viszonyokra jellemző, hogy a rendházban mindig megtaláljuk a betegápoló (infirmarius) barátot, ahol gyógyszertár, akár házi, akár nyilvános létesült, ott minden esetben patikus, vagy patikus-kirurgus is működött.

145 A gyógyszertárak és orvosok ritkasága hozta magával, hogy a ferencesek a XVIII. században ilyen tevékenységet folytattak nyilvánosan. Tudjuk, hogy a XVIII. század első felében Somogy és Zala megyében csak ferences gyógyszertár működött. Természetes, hogy a rendházak környékének lakói, de földesurai is igyekeztek igénybevenni tevékenységüket. A főurak, vagy általában a gazdagabbak Pozsonyban, Bécsben, Sopronban, Kőszegen szerezték be gyógyszereiket, esetleg egy-egy hosszú-fuvarban járó jobbágy is eljutott ezekbe a városokba. A falusi szegénység azonban csak hozzájuk fordulhatott. De a szerzetesek is állandóan járták a 142 Karácsonyi 1922; Kőnig 1931; Nagy 1900; Niederhauser 1969; Magyar Művelődéstörténet é. n.; Vanyó 1973. m Karácsonyi 1922. 144 P. Takács. 145 Kőnig; 1931.