Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Utószó
nóta elégítette ki, amelyet nemcsak előadói esteken, hanem éttermekben, vendéglőkben cigányzenekarok közreműködésével, családi, baráti összejöveteleken is élvezhettek, énekelhettek. A zenei igényszint és műveltség emelését zeneiskola létrehozásával kívánták megoldani, de csak a negyvenes évek elejétől intézményesült az államilag engedélyezett tanterv alapján működő zeneoktatás a városban, amelynek állandósulását a háború dúlta szét. A város igen szerény képzőművészeti életét a harmincas évek elejéig az itt élő művésztanárok - elsősorban Gőbel Árpád - szervezték, az általuk rendezett tárlatokon bemutatkozási lehetőséget biztosítva a helyi és zalai alkotóknak. Az évtized közepétől aktív, kiállító művészek nem éltek Zalaegerszegen, leginkább eladási szándékkal rendeztek itt tárlatokat különféle szalonok, művészeti társaságok vagy egyes festőművészek, akik a helyi polgárság provinciális ízlését elégítették ki táj- és zsánerképeikkel. Számukra a művészeti alkotások leginkább csak dísztárgyak voltak, melyek otthonaik barátságosabbá tételét szolgálták, a modern képzőművészeti törekvéseket nem ismerték és nem értékelték. Zalaegerszeg konzervatív igényű és ízlésű lakói számára két műfaj, a színház és a mozi engedett betekintést másfajta életszemléletbe és erkölcsiségbe. A színikerületi rendszernek köszönhetően az ide érkező társulatok alapvetően rendszeres színházba járási lehetőséget biztosítottak a közönségnek, amely azonban kiszámíthatatlan volt - szűkös anyagi lehetőségei és közömbössége miatt nem mindig méltányolta erőfeszítéseiket. A Budapest nagyszínházaiban sikert aratott slágerdarabokat néhány hónapos késéssel itt is láthatta a publikum; a klasszikusoktól az olcsó bohózatokig terjedt a színtársulatok repertoárja. Persze sem a színházi körülmények, sem az előadások nívója, sem a társulatok minősége nem vetekedhetett a nagyvárosokéval. A helyi sajtó rendszeresen bírálta az egyes előadások közvetítette szellemiséget, ugyanakkor a szinte kivétel nélkül súlyos anyagi helyzetben lévő társulatok támogatására, színházba járásra biztatta a közönséget. A város valamennyi társadalmi rétege számára a mozi kínált olcsó és vonzó szórakozási lehetőséget. A tulajdonos, Gábor Béla - a korabeli reklámfogásokkal élve - mindent megtett, hogy előadásainak 238
