Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Staggione társulatok Zalaegerszegen
János: Nem divat a szerelem című vígjátékát, amelyért a Zalamegyei Újságtól megrovásban részesült. „Egyébként szeretnek, ha a társulat az ilyen darabok helyett, amelyben a nő, mint árucikk szerepel, inkább morális értéket nyújtó vígjátékokkal jönne. ”714- írták. Az Országos Művészszínház a zalaegerszegi vendégszereplés után további városokat keresett fel, azonban mindenütt sikertelenség fogadta őket. Legutoljára Baján léptek fel, de annyira rosszul ment a társulatnak, hogy a szezon végére a 30 tagból már csak heten maradtak. A kis létszámú együttes nem tudta ellátni hivatását, így konzorciummá715 alakultak át, majd a nagy tervekkel indult vándorszínház a gazdasági válság okozta elszegényedés, a közönség igénytelensége hatására és a hangosfilm elterjedés miatt, amely nagyszámú közönséget vont el a színházaktól, 1933-ban befejezte működését.716 Szent- mihályi Béla színháza csődjét követően A vidéki színészet élethalál harca Trianon után címmel megírta visszaemlékezését a vidéki színjátszás szomorú állapotáról,717 amelyben Zalaegerszegről írva azt említette meg, hogy a polgármester be sem akarta engedni a városba.718 A korszak két legjelentősebb staggione társulata mellett további, magukat a vidéki színészet megújítóiként aposztrofáló vándortársulatok érkeztek a harmincas években Zalaegerszegre. 1933 novemberében Bársony Aladár Magyar Játékszín Kamaraszínháza tartott tíz napos előadássorozatot.719 A társulat „stílust, csínt, gondosságot, a szerzők helyes interpretálását” hozta, a színészeket jólöltözöttség, elegancia, szereptudás és játéktehetség jellemezte, ugyanakkor „a harmónia a színház darabválasztásában szenvedett törést", üres, szellemtelen, tömegízlésnek készült tucatdarabokat tűzött műsorára. „Ettőla kitűnőtársu714 Továbbra is egyfelvonásosok. ZMU. 1932. nov. 12. 3. p. 715 A magántulajdonban levő színházak csődje esetén az üzemeltetést, s a színház gazdasági ügyeit a társulat testületileg kezeli, s a fix gázsi helyett a bevételen meghatározott százalékban osztoznak. 716 Konzorciummá alakult át a Szentiványi társulat. Zalai Napló, 1933. jan. 8. 5. p. 717 Szentiványi Béla: A vidéki színészet élethalálharca Trianon után. Baja. 1933. 76 p. 718 Szentiványi Béla színigazgató könyvet írt a vidéki színészet szomorű állapotáról. ZMU. 1933. jól. 20. 2. p. 719 A Magyar Játékszín bemutatkozása. ZMU. 1933. nov. 9. 3. p. 187
