Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Zenei- és dalosélet Zalaegerszegen - Énekkarok, zenekarok
Zenei- és dalosélet Zalaegerszegen Énekkarok, zenekarok A polgárosodás előrehaladtával a 19. század második felében a történelmi Zala vármegye nagyobb településein egyre másra jöttek létre az együtt éneklés örömét nyújtó, a helyi közösségek ünnepeit műsorukkal színesítő' dalárdák, daloskörök. Az 1880-90-es években Sümegen, Csáktornyán, Keszthelyen, Balatonfüreden, Nagykanizsán, Szepetken már működtek énekkarok, azonban a megye székhelyén stabil, jó színvonalú állandó kórus szervezésének ügye csak lassan haladt előre. 1884-től az iparos ifjúság, majd a kereskedő ifjak kísérleteztek dalárda alakításával, azonban csak átmeneti eredménnyel. Többszöri próbálkozás után 1907-1908-ban312 jött létre - elsősorban iparosokból és kereskedőkből - a Polgári Daloskor, amely az első állandó kórusa lett a városnak. Természetesen az iskolákban is működtek énekkarok, sőt a különféle egyesületek is alakítottak alkalmanként dalárdákat, ilyen volt például a Czobor Mátyás vármegyei főjegyző által szervezett és vezényelt Katolikus Legényegylet férfikara,313 ezek azonban nem léptek ki az iskola vagy az egyesület kapuján, csupán saját közösségükben szerepeltek. 1900-ban alakult meg az Önkéntes Tűzoltóegylet kebelén belül, s annak fenntartásában a város első zenekara, amely 1904-ben komoly konkurrenciát kapott. A polgárosodás jeleként megszerveződött a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör, amelynek zenei szakosztályán belül kórus és zenekar is alakult. Ez utóbbi életképesnek bizonyult, s Sándor Zsigmond mérnök, karmester vezetésével szolgálta Zalaegerszeg kulturális életét: zenei estélyeket szervezett, a Daloskörrel együtt - amelynek 1910-tól ugyancsak Sándor Zsigmond lett a 312 1907-ben már többször felléptek, de a működésüket engedélyező miniszteri leirat 1908-ban érkezett meg. 313 A Katholikus Legényegylet... Magyar Paizs, 1907. febr. 14. 5. p. 89
