Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
A mozi Zalaegerszegen
A mozi Zalaegerszegen 767 A két világháború közti évek legnépszerűbb és legolcsóbb népművelő és szórakoztató eszköze a mozi volt, ahova a város társadalmának minden rétege szívesen járt. A film volt az a műfaj, amely - olcsósága révén - kitárta a világot a város határait el nem hagyó emberek számára is, új tájakkal, kultúrákkal, szokásokkal ismertetve meg őket. Az első' mozgófilmet - nyolc évvel a Lumiére fivérek találmánya, a cinématograph bemutatása után -, 1903-ban vetítették Zalaegerszegen. Makai Zsigmond székelyföldi tudományos színháza hozta el a városba az új technikai csodát, amelyet a korabeli nézó'k az Arany Bárány szálló nagytermében tekinthettek meg. Az egykorú tudósítások szerint többek között színre került „...az Orleánsiszűz története, a világhírű történelmi dráma az ő teljes valóságában, a mint azt a párizsi színpadon előadták. ”7<l8 Ezt követte több apróbb humoros látványosság, a képeken megjelent a „mozit" működtető' Makai Zsigmond képviselő' is, amint székelyföldi otthonában tevékenykedik. „Nem kis derültséget keltett a két igavonó fejér állat, melyekre a kikiáltó szintén azt jelentette, hogy Zsiga bá gazdálkodik, de Zsiga bá helyett csak a két igavonó vala látható. ”767 768 769 E sajtótudósításokból kiderül, hogy a vándormoziban bemutatott film még nem önálló műalkotás volt, hanem egy színházi előadás felvétele, s a vetítéshez „kikiáltó” is tartozott, aki értelmezte, magyarázta a látottakat, beszélt a film helyett. A következő években újabb és újabb vándormozik érkeztek a városba és a birtokukban lévő filmek számától függően tartottak egykét napos, vagy akár egy hetes moziszezont. Az évtized második 767 A fejezet első része némileg rövidítve megjelent Zalaegerszeg mozitörténete 1903- 1945 címmel a Pannon Tükör 2010. 6. számában, 48-52. p. 768 Mozgófényképek Zalaegerszegen. Zalamegye, 1903. nov. 8. 4. p. 769 Makai Zsigmond a mozgó fényképek között. Magyar Paizs. 1903. nov. 12. 2. p. 202
