Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)

Műkedvelő színjátszás Zalaegerszegen

csoportot, s időről időre bemutattak egy-egy rövidebb, vagy hosszabb lélegzetű darabot. A műkedvelő színjátszás révén a város társadalmának minden rétege az iparosoktól, kereskedőktől, gazdáktól kezdve a cselédlányokig, szereplőként vagy közönségként részesült a kultúra- közvetítés ezen formájában.

Míg a színikerületi és a staggione társulatok számára kiszámíthatatlan volt egy-egy zalaegerszegi szezon kimenetele, addig a műkedvelő csoportok fellépését szinte mindig siker kísérte. Előadásaik különösebb reklám nélkül is telt házat vonzottak, az egyesületek tagjai, a fellépő „

színészek” barátai, rokonai kötelességüknek érezték, hogy megtekintsék a bemutatott darabokat. Az őszi-téli hónapokban szinte minden napra jutott egy-egy műkedvelő bemutató, nem csoda, hogy a hivatásos színjátszás sok esetben közönség nélkül maradt.

Mivel a város nem rendelkezett színpaddal felszerelt kultúrház- zal, ezért a 20-as évek műkedvelői előadásinak több intézmény is helyet adott. A katolikus egyházhoz tartozó egyesületek, társulatok rendszerint a Katolikus Ház nagytermében mutatták be előadásaikat, a Kereskedő Ifjak Önképző Egylete az Edison mozi meglehetősen szűk színpadát bérelte ki, a tehetősebb társulatok az Arany Bárány színpadán léptek fel, de a különböző vendéglők nagytermében is tartottak előadásokat. Az évtized végén több egyesület hozta létre a maga székházát, amelyben színielőadások megtartására alkalmas nagytermet, esetleg színpadot építettek. Példaként említhetjük a Gazdakört, amely 1929-ben építette fel Pázmány Péter utcai központját, az Iparoskört, akik 1930-ban színpaddal bővítették ki nagytermüket. A színjátszás iránt megnövekedett igény arra késztette Pehm József apátplébánost és a Katolikus Egyházközséget, hogy kibővítsék és felújítsák az 1914-ben épült Katolikus Házat. 1930-ban zajlottak az átépítési munkák, melynek során a nagytermet hosszában kibővítették, végébe színpadot építettek, melyet korszerű színpadtechnikával szereltek fel. Homlokzatára a Pataky Andor szobrászművész által készített szent korona került. A színpadot egy széthúzható és egy legördülő függöny választotta el a nézőtértől, s a kulisszákat is oldaldrapériák helyettesítették. A világítást 160 lámpával oldották meg, modern kapcsolótábla tette lehetővé a fényerősség szabályozását és a színek keverését. A színpadhoz két öltöző csat193